Elkerülte a válság a bankokat
A Moody's ebben az évben is elkészítette a világ bankjainak rangsorát. A 2002-es konszolidált kimutatások adataira épülő lista első húsz helyén öt egyesült államokbeli, négy japán, három brit, két-két spanyol, francia és svájci hitelintézet mellett a Bank of China és a Deutsche Bank osztozik. A vezető helyeken kevés érdemi változás történt, az egy esztendővel korábbi csapatból csak a 24. helyre visszaeső kínai ICBC és a 34. pozícióig visszacsúszó német HypoVereinsbank hiányzik. Az első kétszázba mindössze két bankcsoport került be Közép- és Kelet-Európából. Az Erste Bank a 135. helyről a 89.-re rukkolt elő, míg az orosz Szberbank negyven helyet ugorva ezúttal 152. lett.
A Euromoney szerint a bankszektor szempontjából 2002 legfontosabb eredménye az volt, hogy az elemzők korábbi vészharangkongatása ellenére sem következett be látványos válság. Ez főként annak tudható be, hogy a legutolsó, 1990-es évek eleji mélyponthoz képest a bankok nyeresége sokkal diverzifikáltabb lett. Nemcsak több üzletágban és szórtabb ügyfélkörrel dolgoznak, de kifinomultabbak lettek a kockázatkezelési eszközök is.
Miközben a piacok stabilak, nyereségesség tekintetében igen vegyes a kép. A brit, ír, spanyol és egyesült államokbeli bankok szép profittal zárták az elmúlt évet, míg a francia, dán és olasz hitelintézeteknek jóval szerényebb eredménnyel kellett beérniük.
Csak a japán és a német bankoknak ment rosszul. Ezt mutatja, hogy mind a négy, első húszban szereplő szigetországi intézmény hátrébb került, s lejjebb szorult a Deutsche Bank, a WestLB és a tavaly még 18. helyezett HypoVereinsbank is. (Közben a felső húszban valamennyi brit és francia javítani tudott.)
A felkelő nap országában a jókora befagyott követelésállomány apasztja az amúgy is szűkös tőkét, s visszafogja a jövedelmezőséget. Ugyanakkor a jó likviditási helyzet és a szigorú szabályozási környezet csökkenti a banküzem kockázatát.
Németországban a gazdasági lassulás nyomta rá bélyegét a bankok teljesítményére. A lakossági üzletág alig jövedelmez, amit az elemzők a rossz intézményi szerkezet, a banki termékek közszolgáltatási imázsa és a hibás stratégiák számlájára írnak. Miközben például a német a legnagyobb fogyasztásihitel-piac Európában, az ottani nagy bankok nincsenek a piacvezetők között.
A tapasztalatok szerint Európában ma kevés előnnyel jár a határokon átívelő összeolvadás, sokkal több hatékonysági előnyt rejtenek az országon belüli ügyletek. A felvásárlások amúgy is ritkultak, hiszen a legtöbb volt szocialista ország bankprivatziációja lezárult, a megmaradtak pedig kevésbé tűnnek vonzó célpontnak. Változik a vezetői kultúra is: egyre több helyen váltják fel a növekedésorientált célokat hatékonysági kritériumokkal.
