Felfut a hazai erőművi fafelhasználás

A hazai fakitermelést és -felhasználást lényegesen befolyásolhatja az erőművi kereslet várható felfutása - véli Mőcsényi Miklós, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (Fagosz) főtitkára. A bioenergia-program keretén belül három magyarországi szenes erőmű is fokozatosan a környezetkímélőbb tüzelésre áll át, faégető kapacitásuk már 2004 végére az évi egymillió köbméter körüli szintet éri el. Emellett számos fabázisú hőközpont üzembe állítását tervezik, egy részük építése már megkezdődött.

Az éves energetikai faszükséglet így néhány éven belül meghaladhatja az egymillió köbmétert. Ez jelentős mennyiség az évi hatmillió köbméter körüli magyarországi kitermeléshez képest, és komoly ellátási problémát okozhat. A gazdasági tárca (GKM) által - hatáselemzés nélkül - jelentősen megemelt bioáram-átvételi rögzített árnak köszönhetően az érintett erőművek ugyanis jobb árat tudnak fizetni a fáért, mint például a forgácslap- és farostlemezgyártók. Ez utóbbiak éves faigénye szintén egymillió köbméter körül mozog, amelynek jelentős részét a jövőben várhatóan importból kell majd beszerezniük. Az emiatti költségnövekedés egyrészt drágítja a bútorlapokat, másrészt kapacitásleépítést, illetve áthelyezést vonhat maga után. (Az egyik nagy hazai fakereskedőnél, a Ligniwood Kft.-nél az exportárualap csökkenésétől is tartanak. A kieső piacot nem pótolhatják az energetikai fa forgalmazásával, hiszen az erőművek közvetlenül a termelőktől szerzik be a szükségletüket.)

Az erőművi program hatására a tűzifa máris elkezdett drágulni, amit a lakossági felhasználók is megéreznek. A kitermelés növelésének viszont az erdőállomány viszonylagos szűkössége mellett gazdaságossági és környezetvédelmi korlátai is vannak. Bár erősebb áremelkedés esetén a nehezen hozzáférhető erdőrészek művelése is gazdaságos lehet, alapvető megoldást - igaz, hosszú távon - az új erdők telepítésének felgyorsítása jelenthet. A jelenleg alig 20 százalékos erdősültségi arányt az EU-beli 27-30 százalék körüli átlagszintre kellene emelni.

A komolyabb bővítésre elvben lehetőséget kínál többek között az, hogy sok szántóföldi terület hosszabb ideje parlagon hever, ám az erdőgazdasági beruházások igen lassan térülnek meg. A Fagosz ezért a mostaninál kétszerte-háromszorta nagyobb mértékű állami támogatást tartana szükségesnek. Már csak azért is fontos lenne a költségvetés fagazdálkodási keretének tágítása, mert a meglevő erdők természetvédelmi okokból nem kitermelhető részének fenntartása is komoly terhet jelent a gazdaságok számára.

A fűrészáruk összességében stagnáló piaci kereslete jelenleg vegyes képet mutat Mőcsényi Miklós szerint. A bútorgyártók igénye szűkült, különösen a bükkfa iránt. Ugyanakkor megélénkült az építő-, illetve építőanyag-ipar fakereslete, bár az zömmel a hazai erdőállományban kis súllyal szereplő fenyőfélék piacát erősíti. Emellett az ablakok-ajtók terén a műanyag, a padlóburkolásban pedig a laminált padlók terjedése jelent komoly versenyt a tömör fáknak. A parketták piaca így is enyhe emelkedést mutat Európa-szerte.