Az ukrán akvizíciókra még várni kell
A Közép-Európában pénzügyi birodalmukat építgető befektetők térségünk minden országában jelen vannak már. A háborús veszély, a fejletlen tőkepiac, a gyenge szakmai kultúra, a politikai bizonytalanság a térség egyetlen országában sem volt eléggé elrettentő ahhoz, hogy legalább egy-egy pénzügyi csoport a gyors és könnyű piacszerzés reményében meg ne vetette volna a lábát. Egyedül Ukrajna kivétel.
A mostohagyerek szerepnek a Standard & Poor's friss elemzése alapján igen komoly okai vannak. Ukrajna még mindig a strukturális reformok előtt áll, és igen lazák a vállalatokra vonatkozó számviteli előírások is. Az alig diverzifikált pénzügyi szektor érzékeny a gazdasági és politikai változásokra, az igazságszolgáltatás gyenge, a vezetői képességek és a szükséges tőke is hiányzik a rendszerből - emeli ki a nemzetközi hitelminősítő cég. A bankrendszer makrokockázata Orosz- és Törökország, Kazahsztán és Románia szintjének felel meg, pedig a gazdaság sokkal kevésbé függ a nyersanyagáraktól, mint például az orosz, az infláció jóval kisebb a töröknél, és a növekedés gyorsabb, mint Romániában.
A legsúlyosabb gond, a korrupció és a pénzmosás - amelyben szomszédunk a világ élvonalába tartozik - mellett az ukrán bankrendszert gyengíti, hogy a hitelintézetek gyakran azonos vállalatcsoporthoz tartozó cégeknek külön-külön is komoly hiteleket adnak, s a kihelyezések néhány szektorban vagy partnernél koncentrálódnak. Az intézmények tulajdonosi szerkezetének áttekintése szinte lehetetlen, és kevés érdemi következtetés vonható le a számviteli kimutatásokból is, nem kis részben a számtalan eltérő beszámolási technika miatt.
A piaci koordináció térnyerésének nem kedvez, hogy a betétgyűjtésben az állami tulajdonban lévő bankok járnak élen, és a szabályozási előírások betartatása is esetleges. Ráadásul az igazságszolgáltatás igen lassú, és a hitelezők jogait védő rendelkezések igen gyengék. A fizetés elmaradásakor még a hitelekre adott biztosítékhoz való hozzáférés is bizonytalan. Az állami szabályozás összhangja is hiányzik, ami igen szélsőséges helyzetekhez vezet. Tavaly novemberben például a bankközi piacon 100 százalék fölé nőttek a kamatok, amikor az adóhivatal 7,5 milliárd hrivnya beszedett adót - az ukrán GDP 2,76 százalékát - egyszerre vont ki a bankszektorból, miközben a nemzeti bank az ukrán valuta védelmében dollár ellenében éppen nagy mennyiségű hrivnyát vásárolt.
A külföldi befektetők előtt álló belépési korlátok igen magasak, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a rendszerbe kívülről friss szaktudás és tőke áramoljon. Ráadásul az egy évnél hosszabb lejáratú hitelek felvételéhez az ukrán hitelintézeteknek is nemzeti banki engedély kell, s a pénz kizárólag külföldi hitelintézetektől származhat. Az árfolyamkockázat jelentőségét jól mutatja, hogy a vállalati hitelek 40 százaléka külföldi devizában van. (A hrivnya Ukrajnán kívül nem konvertibilis.)
A 158 hitelintézetből álló szektor rendkívül szétaprózott. A túlbankosodást leginkább a tőkehiány és az ország nagy mérete okozza: a hitelintézetek túlnyomó többsége egy-egy régióra vagy piaci résre szakosodott, s csak kevés cégnek van országos hálózata.
Az utóbbi években a mezőny egyre inkább kettészakad: néhány magánkézben lévő bank szédületes növekedéssel tör előre, míg a többség csak vegetál. Közben a két legnagyobb állami kézben lévő bank folyamatosan veszít részesedéséből. A koncentráció növekszik: a tíz legnagyobb bank a szektor eszközállományának 2003 végén már 53,5 százalékát adta, szemben az 52,6 százalékos bázissal.
Ugyanakkor vannak biztató jelek is. Szélesedett a termékkínálat, megjelentek az elektronikus értékesítési csatornák, nőtt a lakosság bankokba vetett bizalma, és a központi bank is egyre hangosabban követeli a kereskedelmi bankokra vonatkozó tőkekövetelmények szigorítását. A felügyelet ma már sokkal hatékonyabb, és a tőkemegfelelési mutató minimális nagyságát is felemelték 12 százalékra.
A tavalyi 6 százalékos gazdasági növekedés, illetve a 8,2 százalékra apadó infláció nyomán a vállalati hitelek az utóbbi három évben 46, 44 és 52 százalékkal, 58 milliárd hrivnyáig emelkedtek, miközben a kamatok 24,8 százalékról 7 közelébe olvadtak, bár az ukrán cégek 43 százaléka veszteséget mutatott ki. A lakossági hitelek ezalatt 46, 137, illetve 173 százalékkal nőttek, s 2003 végén elérték a 8,9 milliárd hrivnyát. Ugyanakkor a szektor sajáttőke-arányos megtérülése (ROE) így is csak 8,89 százalék volt tavaly, ami alig magasabb, mint az infláció. Igaz, jókorák a különbségek: az első tíz bank nettó eredménye 23 százalékkal emelkedett.
