Két év múlva egységes európai pénzügyi piacok

Az unió törvényhozó testületei április 21-én hagyták jóvá a pénzügyi eszközök piacaira vonatkozó irányelvet, amely a jövőbeli szabályozás kereteit határozza meg. Az ISD2 elnevezésű direktíva célja, hogy megteremtse az európai pénzügyi piacok egységességét és átjárhatóságát a befektetési szolgáltatásoknál, kibocsátóknál és befektetőknél egyaránt. Az április 30-án közzétett elvek átvételére 24 hónapot kaptak a tagállamok, így legkésőbb 2006 májusától már az új irányelvek szerint kell működniük.

A tőkepiac szempontjából kulcskérdés az átláthatóság minél magasabb fokú biztosítása - mondta Mohai György, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese. A befektetői döntésekhez ugyanis nélkülözhetetlen az információk naprakész nyilvánosságra hozatala. Az európai egységes piac ezzel tudja megőrizni a versenyképességét. Mohai szerint az új szabályozás legkényesebb és egyben legvitatottabb kérdése az internalizáció, amely a befektetési szolgáltatóknak lehetővé teszi, hogy tőzsdére is bevezetett értékpapírokra vonatkozó ügyfélmegbízásaikat a tőzsde kihagyásával saját számláról is teljesíthessék, illetve házon belül párosítsák. Ez a jelenlegi angolszász gyakorlathoz közel álló rendszer különbözik az unió sok tagországáétól, így például Magyarországétól is, ami a tőzsdekényszerre épül.

Az irányelv döntött e kérdésben, és a piac üdvözölte a három fő kereskedési mód, a tőzsde, az elektronikus nem tőzsdei kereskedési rendszerek és az internalizáló befektetési szolgáltatók egymás mellett élését. Ez a befektetők számára jelent alternatívákat, így hatékonyabbá válhatnak a piacok. A rendszer működése attól függ, hogy a jelenlegi EU-szabályozási folyamatban milyen kötelezettségeket rónak az ügyfélmegbízásokat tőzsdén kívül teljesítő befektetési szolgáltatókra. Természetesen a piacot informálni kell egy-egy üzlet megkötése előtt és után is. Kérdés, hogy az üzlet előtt milyen információkat kell a befektetési bankoknak, brókereknek adniuk és ezekhez milyen fejlesztésekre lesz szükségük, azaz megéri-e a befektetés az új piaci lehetőségek kihasználását a bankoknál, brókercégeknél - mondja Mohai.

Az átláthatóság jelen direktívánál a kereskedéssel kapcsolatos információk publikálását jelenti, az egyéb piaci információk nyilvánosságra hozatalával ugyanis külön direktívák foglalkoznak. A kereskedéssel kapcsolatos információk két részből állnak: az ajánlatok, ajánlati könyvek és jegyzett árak, illetve a kötési adatok transzparenciája. Az előírások kötelező jelleggel a tőzsdére bevezetett részvényekre szóló ajánlatokra és kötésekre vonatkoznak, de az egyes tagállamok ezt kiterjeszthetik egyéb papírokra is. A direktíva külön-külön vizsgálja a szabályozott piacon (a tőzsdén), és az internalizáción keresztül történő üzletkötés kapcsán felmerülő közzétételi kötelezettségeket.

Az ISD2 alapján az átláthatóság letéteményesei továbbra is a tőzsdék maradnak. Számukra előírás, hogy az aktuális vételi és eladási ajánlatokat, illetve a piac mélységét folyamatosan mutassák. Kivételt képezhetnek ez alól olyan ajánlatok, melyek vagy méretükben, vagy egyéb tulajdonságukban nem felelnek meg az adott piac standardjának.

Alapelvként az internalizációt folytató cégeknek is folyamatosan nyilvánosságra kell hozni a tőzsdei részvényekre vonatkozó jegyzett áraikat, a jegyzett menynyiséggel együtt. Ettől azonban bizonyos jelenleg kialakulóban lévő feltételek esetén eltekinthetnek.

Azokra a cégekre, amelyek a standard piaci kötésméret feletti ügyleteket kötnek csak, a nyilvánosságra hozatali előírás korlátozottan vonatkozik. A kérdés csupán az, hogy mi minősül standard piaci kötésméretnek egy adott értékpapír esetében - emeli ki a vezérigazgató-helyettes. Ennek eldöntése várhatóan az adott értékpapír legjelentősebb piacának felügyeleti szervére hárul, ami az esetek többségében az anyaországot jelenti. Az adott felügyeletnek kötelessége lesz évente legalább egyszer kötésméret alapján osztályokba sorolni a felügyelete alá tartozó papírokat. Egy adott osztályban valamennyi papírra ugyanakkora kötésméret lesz a standard egyszerű átlagolási eljárással.

Egy másik a tagállamokban már ez év októberben érvénybe léptetendő direktíva a lehető legátfogóbb módon próbálja megfogalmazni a piaci manipuláció és a bennfentes kereskedés fogalmát is. A piaci manipuláció bármely formájának tiltása mellett szigorú szabályokat állapít meg minden olyan piaci vagy piachoz közeli szereplőre vonatkozóan, akik bármi módon befolyásolhatják a befektetési döntéseket. Így például kiemeli a részvényelemzők és az újságírók felelősségét is esetleges érdekkonfliktusuk miatt. A rájuk vonatkozó konkrét szabályokat azonban már nem az irányelv, hanem a hozzá kapcsolódó végrehajtási intézkedés tartalmazza. Az irányelv bennfentesnek definiál minden olyan információt, amely valamely befektetési eszköz árát befolyásolhatja, és még nem hozták nyilvánosságra. A jogszabály a bennfentes információk közé sorolja - külön kiemelve - az ügyfélmegbízásokkal kapcsolatos információkat is. Ezek birtoklása természetesen nem tiltott, ám felhasználásukkal piaci előnyt szerezni nem lehet, valamint tilos ezeket az információkat harmadik személy számára sem továbbadni.

A bennfentes információkkal való visszaélés lehetőségének minimalizálása miatt a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kibocsátók a lehető leghamarabb tájékoztassák a nyilvánosságot. Az irányelv szerint a kibocsátóknak minden érintett információt el kell helyezniük internetoldalaikra. A kibocsátónak ugyanakkor lehetősége van indokolt esetben a nyilvánosságra hozatal késleltetésére, feltéve, hogy ezzel a késleltetéssel nem vezeti félre a befektetőket.

Egy további, a befektetési alapokra vonatkozó új irányelv általános befektetési szabályai érdekesek lehetnek a magyar alapok számára, ugyanis ezek eltérnek a jelenlegi hazai szabályozástól. Az alapok vagyonuknak maximum 10 százalékát fektethetik olyan papírokba, illetve pénzpiaci eszközökbe, amelyek sem egyetlen EU-s szabályozott piacon, sem harmadik ország szabályozott piacán nincs bevezetve. Kivételt képeznek ez alól a betétek mellett a jelen jogszabály alapján alapított alapok jegyei, de ezeknek a részaránya sem haladhatja meg az alap vagyonának 10 százalékát.

Egy kibocsátó által piacra dobott instrumentumok aránya nem haladhatja meg az 5, illetve betéteknél a 20 százalékot. Ezt az 5 százalékos korlátot a tagállamok maximum 10 százalékig emelhetik, feltéve, hogy az 5 százaléknál magasabb arányú eszközök együttes részesedése nem haladja meg a 40 százalékot. Kinyilvánított indexkövetésnél az 5 százalék helyett alkalmazható 20 százalékos limit, ha a követett index összetétele csak ily módon képezhető le. Ez a 20 százalékos korlát egyetlen papír számára akár 35 százalékra is emelhető, ha az az egy papír kimagaslóan dominálja a piacot.

Az 5 százalékos korlátozás az állampapíroknál 35 százalékra módosítható, de az egyes tagállamok ezt emelhetik akár 100 százalékra is, feltételezve, hogy az ilyen stratégiát egyértelműen a befektetők tudomására hozzák, és a portfólió legalább hat különböző sorozatot tartalmaz, melyek egyikének súlya sem haladja meg a 30 százalékot.