Pénztárak: átlagosan 3 százalékos reálveszteség

A hazai nyugdíjpénztárak 2003 első kilenc hónapját követően még reálhozamot tudtak felmutatni: a 4,7 százalékos súlyozott (egységes módszerrel számított) átlaghozam közel 0,5 százalékkal haladta meg a 4,17 százalékos inflációs szintet, ám az év utolsó három hónapjában fordított előjellel folytatódtak az események. Míg az infláció október-december között 1,6 százalék volt, addig a pénztárak átlagosan nominálértékben is negatív, mínusz 1,6 százalékos hozamot realizáltak - derül ki a FI-AD Pénzügyi Tanácsadó Kft. legfrissebb szektorelemzéséből. (A magánnyugdíjpénztárakat teljes egészében lefedi a FI-AD összeállítása, míg az önkéntes kaszszáknál - a vagyonuk tekintetében - több mint 36 százaléka van képviseltetve.) Azt mindenesetre nem árt leszögezni, hogy a hazai pénztárak hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra tavalyi teljesítményüket, a többség a napokban postázza 2003-as számait a tagoknak.

A negyedik negyedév végén ismét azt lehetett tapasztalni, hogy a pénztári portfóliókban a hazai részvényeket felül-, míg a kötvényeket alulsúlyozták, s az utóbbi jellemezte a külföldi értékpapírokat is. (Egy átlagos nyugdíjpénztári portfóliót 85,5 százalékos állampapír, 9,5 százalékos részvény és 5 százalékos külföldi részvény jellemez.) Az ingatlanbefektetések (ingatlanalapok és közvetlen ingatlantulajdonok) aránya pedig először haladta meg abszolút értékben az 1 százalékot a portfólión belül.

A tavalyi év utolsó három hónapja hozamainak eredményeként 2003-ban a 37 nyugdíjpénztár átlagosan mintegy 3 százalékos reálveszteséget ért el: a fogyasztói árindex 5,8 százalékos emelkedésével szemben a súlyozott átlaghozamuk 2,86 százalék lett. A magán- és önkéntes pénztárakat nézve vegyesebb a kép, az előbbinél a súlyozott hozam 2,7, a súlyozatlan 1,9, míg az önkénteseknél a súlyozott 3,3, a súlyozatlan 4,5 százalék lett.

A 37 pénztár közül mindössze kettő benchmarkja haladta meg az 5,8 százalékos inflációs szintet, míg 8 (kizárólag önkéntes) kassza tényleges teljesítménye volt jobb ennél az elmúlt esztendőben. A referenciahozamát 18 pénztár múlta fölül (7 magán, 11 önkéntes), s értelemszerűen köztük volt az a 8 is, amely egyben az inflációnál is jobb teljesítményt nyújtott.

A benchmarktól általában fél százalék körüli mértékben tértek el az egyes pénztári hozamok, annak ellenére, hogy az év átlagában a magasabb teljesítményt felmutató eszközcsoportokat (részvények) alulsúlyozták a benchmarkhoz képest. Ugyanakkor a továbbra is jellemző állampapír-duration (az átlagos hátralévő futamidő) rövidítése pozitív eredménnyel párosult 2003-ban, hiszen a hosszú és rövid lejáratú hazai állampapírok hozamkülönbözete 6 százalék volt. Az MNB november végi, 300 bázispontos kamatemelése eredményeként a MAX állampapírindex 0,3 százalékos veszteséggel zárta a 2003-as évet. A rövidebb futamidejű állampapírok mutatója, az RMAX ezzel szemben 5,9 százalékos erősödést produkált tavaly. A futamidő mérséklésével azonban teljes egészében kivédeni nem lehetett a hosszabb lejáratú kötvényeken elszenvedett árfolyamveszteséget - mutatnak rá a piaci szakértők.

Tavaly - a benchmarkok teljesítményének köszönhetően - a vegyes, illetve több részvényt tartalmazó, kockázatosabb befektetési stratégiát követő pénztárak voltak eredményesebbek. De mint a tanulmány készítői megjegyzik: az elmúlt esztendő tendenciáiból továbbra is azt lehet leszűrni, hogy a kasszák tudatos befektetéseire vonatkozó kétségek jogosak.

Érdekesen alakult a hazai részvények megoszlása: miközben a kisebb pénztárak alul-, a nagyobbak hajszálnyival felülsúlyozták e papírokat. Az utóbbiak továbbra is nagyobb arányban vállaltak fel stratégiájukban nemzetközi kockázatokat (beleértve ebbe a regionális, kelet-közép-európai részvényeket is), ám az ingatlankockázatok esetében a kisebb pénztáraknál volt nagyobb a vállalási hajlandóság. A pénztárak, szám szerint közel kétharmada, a vagyon értékét tekintve a kilenctizede választott vegyes, hazai és külföldi részvényeket is tartalmazó stratégiai portfóliót. A 37 kasszát tartalmazó mintából az szűrhető le, hogy a viszonylag kis vagyonnal rendelkezők preferálták a tisztán hazai értékpapírokat.

Az elmúlt három év hozamalakulása sem tűnik túl biztatónak, hiszen bár a benchmarkok az inflációt meghaladó, 1,8 százalékos reálhozamot mutatnak, a tényleges hozamok elmaradtak mind a referenciaértéktől, mind az inflációtól, és mintegy 0,6 százalék reálveszteségen álltak. Az adatokból kitűnik, hogy a nagyobb magánpénztárak jobban teljesítettek, mint a kisebbek. Igaz, hozamaik reálértéken negatívak, de meghaladták benchmarkjukat. Az egyes csoportokat megvizsgálva, egyedül a legkockázatosabb konstrukciók értek el negatív reálhozamot, azaz amelyek jelentősebb arányban vállaltak belföldi, és főként nemzetközi részvénykockázatot. S nem változott egy másik elem sem: a két legkevésbé kockázatos csoport (a csak hazai állampapírban, illetve hazai állampapírba és szerény mértékben - maximum 10 százalékig - hazai részvényekbe fektetők) továbbra is messze a saját benchmarkja alatt teljesít.

Ugyanakkor a tényleges hozamok szempontjából (ez hároméves távlatban 22,7 százalék) a közepes csoportok állnak az élen, ami arra enged következtetni, hogy e csoport csak névleg vállal fel magasabb kockázatot, miközben valójában az alacsonyabb kockázatú eszközöket preferálja.

A hároméves elemzés persze még mindig nagyon rövid periódust fog át. Az a megállapítás, hogy a kockázatosabb kompozitok negatív reálhozamot hoztak igaz ugyan, de még ebben a rövid peridusban is előfordult (és éppen 2003-ban), hogy ez a stratégia eredményezte a legnagyobb hozamot.

S milyen tendenciákkal kecseget 2004? Az év első három hónapja mind a részvény, mind az állampapírpiacon kellemesen alakult, hiszen a BUX 17, a hazai állampapírok 3 százalékos hozamot könyvelhettek el. Egy átlagos nyugdíjpénztári portfólióra (85,5 százalék állampapír, 9,5 részvény, 5 százalék külföldi részvény) vetítve ez azt jelenti, hogy az első negyedév, nem évesítve, 4-4,5 százalékos hozamot jelenthetett számukra - fogalmazott Farkas Miklós, a FI-AD Kft. ügyvezetője. Hozzátéve: ebbe azt is bekalkulálták, hogy a pénztárak átlagosan fél-egy százalék eltéréssel követik a benchmarkjukat. Egy hónapon belül az is kiderül, hogy a kasszák milyen mértékben változtatták portfólió-összetételüket az év elején, hiszen ezt június végéig kötelesek publikálni. Ám, mint Farkas Miklós megjegyezte: az elmúlt éveket nézve nem lehetett ezen a téren nagyobb mozgást észlelni, a pénztárak stratégiai döntésére - kivéve néhány kisebb konstrukciót - nem igazán hatott a piaci tendencia.

Az év eleji kedvező piaci eseményeket egyes pénztárak igyekeztek "meglovagolni", azaz negyedéves hozamokat jelentettek meg, amit a 2001. évi kormányrendelet egyértelműen kizár, nevezetesen: egy évnél rövidebb futamidő hozamrátáit nem lehet sem nyilvánosságra hozni, sem évesíteni.