Kevésbé előnyös a részvényopció

Csak néhány tőzsdei vállalat él a részvényopció lehetőségével hazánkban. Ennek oka, hogy e javadalmazási forma adózási szempontból már nem olyan előnyös, mint 2003 előtt. Az opciós szerződésekből származó jövedelem már nem egyéb, hanem munkaviszonyból származó jövedelemként adózik tavaly óta, kivéve a 2003 előtti megállapodásokat, amelyeknél 2005 végéig a régi szabályozás az érvényes - tudtuk meg Buzás Andrástól, a Matáv munkatársától. Így a társaságoknak már nem a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell megfizetniük, hanem a munkaviszonyból származó jövedelemhez kötődő 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot, vagyis jóval többet, mint a régi szabályozás szerint. A legtöbb esetben a cégeknek egyszerűbb prémiumot fizetni vezetőiknek, mint részvényopciót nyújtani, annak ellenére is, hogy a részvényopcióval érdekeltté lehet tenni a menedzsmentet a vállalati működés javításában, amely elősegíti a részvény árfolyamának emelkedését - nyilatkozta lapunknak Bodor András, a NABI társasági igazgatója. Az opciót ugyanis csak akkor érdemes lehívni, ha a piaci ár a zárlati időszak után magasabb az opciós szerződésben megállapított fix lehívási ár és a tranzakciós költségek összegénél. További előnye, hogy segít egy egységes vezetői érdekrendszer kialakításában, és hosszú távon ösztönzi a menedzsmentet.

Buzás András szerint a piacra frissen belépett, jelentős fejlődési potenciállal bíró tőzsdei cégeknél hatékonyabb a vezetői részvényopciós program, mint a már régóta a tőzsdén forgó, konszolidálódott papírok kibocsátóinál. Utóbbira jó példa a Matáv, amely az elmúlt két évben - főként tulajdonosi döntés miatt - törölte az opció kibocsátását. A részvényopciós program a NABI-nál sem túl hatékony, miután a buszgyártónál az árfolyam zuhanása miatt az utóbbi öt évben csak kétszer hívtak le opciót: 2000-ben 146 ezer részvényt 3184 forinton, 2001-ben pedig 8 ezret 2504 forinton, mindkét esetben feltételes alaptőke-emelés formájában. Azóta opció lehívása nem történt a társaságnál.

Az opciók többsége a még nem kibocsátott részvényekre vonatkozik, ezek opciós áron történő feltételes vagy tényleges alaptőke-emeléssel járnak. Az utóbbival járó opciók esetében attól függetlenül kibocsátják a részvényeket, hogy az opciót lehívják. A feltételes alaptőke-emeléssel járó opcióknál - más néven warrantoknál - azonban csak a lehívás esetén kerül sor a részvénykibocsátásra. A hazai tőzsdei cégeknél az opciók mindhárom fajtáját alkalmazzák. A Matávnál, a Molnál a tényleges, a Linamarnál és a NABI-nál pedig a feltételes alaptőke-emeléssel járó opció a jellemző. Ezzel ellentétben az OTP, az FHB, a Graphisoft és a Pannonplast saját részvényeit használja fel opciós célra.