Kötvényekben erősítene a NYSE
A New York Stock Exchange (NYSE) kereskedését 1792-ben kizárólag kötvényekre alapozva indította el, a részvények csak később kerültek fel a termékpalettára. A kötvények akkori dominanciáját mutatja, hogy a "stock" (részvény) tag is csak 30 évvel az indulást követően került a tőzsde nevébe. Mára azonban - és így van ez lényegében Budapesten is - a NYSE részesedése az amerikai kötvénytranzakciókban marginálissá vált. Ez a helyzet ugyanakkor úgy tűnik zavarja a tőzsde vezetését, stratégiát dolgoztak
ki a tőzsdei kötvénykereskedés presztízsének visszaállítására.
A jelenleg az értékpapír-piaci felügyelet jóváhagyására váró tervezet szerint a magas kereskedési költségeket nem tűrő államkötvények helyett egy új piaci szegmensre fokuszálna a tőzsde: máshol még nem listázott, magasabb kockázatú, de nagyobb hozamú vállalati kötvények forgalmazására készülnek New Yorkban. Az új célpont egyik legnagyobb vonzereje a vállalati kötvénypiac méretében rejlik: a vállalati adósságlevelek piaci volumene jelenleg tízezer milliárd dollár körüli, ez a kereskedett volumen negyedével múlja felül a NYSE forgalmát.
A kötvénypiac sokáig egy további előnnyel is kecsegtetett: mérsékelt átláthatóságánál fogva megvolt benne az a rossz hatékonyság, amit "ingyenebédnek" is neveznek. Ez a helyzet azonban az elmúlt két évben gyökeresen megváltozott: az értékpapír-kereskedők amerikai szövetsége ugyanis gyűjteni kezdte a kötvényekkel bonyolított tranzakciók adatait. Ezek alapján az is kiderült, hogy kötvénnyel kereskedni, a legnagyobb befektetőket leszámítva, drágább mulatság, mint részvényekkel üzletelni. Egy a felügyelet által nemrég összeállított tanulmány szerint egy 20 ezer dollár értékű vállalatikötvény-tranzakció esetén az eladási és vételi árfolyam közötti spread átlagosan 1,4 százalékos, azaz az éves hozam közel negyede. Mindez közel négyszerese a hasonló mértékű részvényügyletek költségének.
A legtöbb vállalatikötvény-tranzakciót ma már röviddel az adásvétel lezárása után jelenteni kell. Ennek ellenére továbbra is létezik egy szegmens, ahol az árfolyamokat továbbra sem kötelező közzétenni: ennek a piacnak a volumene 2003-ban mintegy 2 ezer milliárd dolláros volt. A felügyelet szakértői szerint a befektetők ezen a piacon közel egymilliárd dolláros ügyleti díjat fizettek ki tranzakcióik után.
Az előzetes kalkulációk szerint, amennyiben ezt a piaci szegmenst is be lehetne vonni a jelentési kötelezettséggel érintett részbe, az a költségek 10-14 százalékos visszaesését eredményezné. És mindez csak a kezdet, hiszen a szövetség adatai csak 30 perces késéssel hozzáférhe-tőek: ez idő alatt csak a kereskedők tudják pontosan, hol is állnak éppen az árfolyamok. Ha a NYSE törekvése valóra válna, az tovább csökkenthetné a tranzakciós kiadásokat, olcsóbbá téve ezzel a kötvényeket is: végső soron mindez nemcsak a befektetőknek, de a kibocsátó vállalatoknak is kedvezne.
