Pénzpiaci kockázatkezelés - a túlélés technikái - III.

Az elmúlt hetekben a 250 forint alatti euróárfolyam hatására ismét előtérbe került az a probléma, hogy az erős forint kedvezőtlenül hat az exportágazatra, mivel jelentősen lecsökkenti az exportőrök devizabevételének forintértékét. Makroszinten a tartósan erős forint a gazdasági növekedés lassulását eredményezheti, vállalati szinten pedig az exportügyletek nyereségességét veti vissza, vagy fordítja át veszteséggé. A pénzpiacon léteznek azonban olyan lehetőségek, amelyek segítségével a vállalatok mérsékelhetik a forintárfolyam elmozdulásának számukra kedvezőtlen hatásait. (Ezen belül cikksorozatunk október 12-i számában a határidős devizaügylet jellemzőit már ismertettük.) Bizonyos árfolyamkockázat-kezelési technikák igénybevételét a forintpiacon korlátozza a bankok által feltételül szabott minimális tranzakciós összeg, ami például határidős ügyleteknél általában százezer euró. Azon vállalatok számára, amelyek exportügyleteinek volumene jellemzően nem éri el a származtatott ügyletek kötéséhez szükséges összeghatárt, az árfolyamkockázat csökkentésére megfelelő megoldást nyújthatnak az állami tulajdonban lévő Magyar Exporthitel Biztosító Rt. (Mehib) által kínált árfolyamkockázat-biztosítási konstrukciók.

A 2001-es árfolyamsáv-szélesítést követően vezettek be két szolgáltatástípus, amelyekkel a hazai vállalatok mérsékelhetik a forintárfolyam ingadozásának való kitettségüket. Mivel azonban a magyar állam a Mehibet alapvetően a magyar áruk és szolgáltatások exportjának elősegítése céljából hozta létre, ezért ezek a szolgáltatások is csak exportőrök számára vehetők igénybe a forinterősödés kockázatára vonatkozó biztosításként, ebben a tekintetben tehát nem tekinthető helyettesítőjének a kereskedelmi bankokkal kötött határidős vagy opciós devizaügyleteknek, hiszen ezek az importőrök számára is megoldásként szolgálhatnak az árfolyamkockázat kezelésében. A kínált árfolyamkockázat-biztosítási szolgáltatások két típusa között az eltérés alapvetően abban áll, hogy az exportőr számára kedvező árfolyam-elmozdulás (forintgyengülés) esetén az abból eredő többletnyereség az exportőrnél marad-e vagy sem:

- Az Á1 módozat esetében a határidős árfolyamok alapján meg lesz határozva egy árfolyamszint, valamint egy adott lejárati nap, amikori piaci árfolyamot ehhez a rögzített árfolyamhoz fogja a biztosító viszonyítani. A biztosítás lejárati idejének nem feltétlenül kell egybeesnie az exportbevétel befolyásának időpontjával. Amenynyiben a biztosítás lejáratakor a forint árfolyama az exportőr számára kedvezőtlen - azaz a forint a szerződésben meghatározott árfolyamnál erősebb, akkor a biztosító kifizeti számára az előre rögzített és aznapi piaci árfolyam különbségét az exportügylet devizaértékével felszorozva (a devizakövetelés összegét is meg kell határozni a biztosítási szerződésben). Másfelől viszont amennyiben a rögzített árfolyamnál gyengébb lejáratkor a forint árfolyama, akkor az eltérésből származó árfolyamnyereséget az exportőrnek meg kell fizetni a biztosító részére - így ez a biztosítási típus határidős devizaeladásnak feleltethető meg.

- Az Á2 biztosítási módozat esetén a szerződés szintén tartalmaz egy rögzített árfolyamot és lejárati napot, amikori piaci árfolyamhoz viszonyítja a biztosító az előre rögzített árfolyamot, de ennél a típusnál csak az exportőr árfolyamvesztesége esetén kerül sor kifizetésre (a forint erősödése esetén a biztosító kifizetése az Á1 módozathoz hasonlóan történik), a forint esetleges gyengüléséből származó árfolyamnyereséget az exportőrnek nem kell kifizetni a biztosító felé (ennek alapján ez a típus egy devizaeladási opciós ügyletnek felel meg).

A két árfolyamkockázat-biztosítási módozat alapvető eltérései a pénzpiacon elérhető határidős és opciós ügyletektől - amellett, hogy csak exportőrök vehetik igénybe konkrét külkereskedelmi ügylethez kapcsolódóan - az, hogy már ötezer eurós vagy dolláros exportbevétel is biztosítható, a futamidő viszont csak 30 és 365 nap közötti lehet, és eurón vagy dolláron kívül más devizanemben nincs lehetőség biztosítás megkötésére. Az árfolyam-biztosítási szerződés megkötéséhez alapletétet a biztosító nem kér, viszont mindkét módozatnál kell fizetni biztosítási díjat (ellentétben a határidős ügylettel, ahol nincs külön ügyletkötési díj), továbbá az Á1 változatnál a vállalatok által biztosítható összeg limitált - a limit a cég hitelképességén alapul. A szerződést közvetlenül a Mehibbel lehet megkötni (jellemzően telefon és fax útján), az árfolyamveszteség (vagy -nyereség) megállapítása pedig az exportügyletet kezelő bank adott napi hivatalos devizavételi árfolyama alapján történik. A biztosítás mindkét típusnál 30 napra felmondható, ilyen módon az exportőr vállalat meg tudja szüntetni a biztosítást, ha időközben megszűnt az árfolyam-kockázati kitettsége.

Mivel az Á2 biztosítási módozatnál az esetleges árfolyamnyereség a biztosítottnál marad, ezért ennek a biztosítási díja meghaladja az Á1 típusúét. Mindkét változatnál a díj a biztosított exportbevétel forintra átszámított értékét százalékában határozzák meg, ahol az átszámítás a szerződésben rögzítendő forintárfolyamon történik: a díj az Á1 módozatnál a futamidőtől függetlenül 0,7 százalék, az Á2-nél viszont ennél magasabb (2-4 százalék körüli), konkrét értéke a hasonló lejáratú és kötési árfolyamú opció piaci díjától függ, amihez hozzátevődik a Mehib biztosítási költsége.

Előfordulhat természetesen, hogy az árfolyam-biztosítás futamideje alatt a forint árfolyama gyengül, és ekkor úgy tűnhet, hogy a biztosítási díj felesleges kiadás volt a vállalat számára, illetve az Á1 konstrukciónál az exportőr árfolyamnyereségtől esik el, ezért cserében azonban kiszámíthatóságot és tervezhetőséget nyer a vállalat. Emellett további fontos szempont az árfolyamkockázat-biztosításnál, hogy az árfolyam elmozdulásából származó veszteség bekövetkeztének valószínűsége lényegesen magasabb számos egyéb kockázaténál, amelyekre viszont természetesnek tűnik biztosítást kötni (gondolhatunk például a tűzvédelemre vonatkozó biztosításra) - ez a nagyobb kockázat egyrészt alátámaszthatja az árfolyam-biztosítás megkötésének szükségességét, másrészt pedig megindokolhatja a magasnak tűnő biztosítási díjat.