Csábítások és kockázatok
A bankok egyre figyelemreméltóbbnak tartják az önkormányzati ügyfélkört, hiszen az a reálszférával szemben több szempontból vonzónak számít: ezzel együtt a szektornak igen komoly és egyedi jellegű kockázata is van - derül ki abból a tanulmányból, amelyet az Info-Datax Kft. tett közzé internetes honlapján.
Előnyt jelent például, hogy a piac mérete gyakorlatilag változatlan 1990 óta, a szétválások és összevonások mértéke nem tekinthető relevánsnak. A piaci koncentráltság az ügyfelek könynyebb elérhetőségét jelentheti, pontosabban testreszabhatóbbak a kínált szolgáltatások. A piac sajátosága a nehézkes szolgáltatóváltás is: a helyzet ugyanakkor e téren változhat, hiszen az önkormányzatok kezdenek ráébredni arra, hogy a szolgáltatók szempontjából ők is értékesek. (A közbeszerzési törvény kiterjesztése az önkormányzati bankválasztásra pedig előnybe hozhatja azokat a terjeszkedni kívánó szolgáltatókat, amelyek erre a változásra jobban felkészültek.) A szektor további sajátossága, hogy jelentős forrásbevonási potenciálja van: az elhasználódott eszközök cseréje, az épületek, közművek felújítása hatalmas beruházási igényt generál. Ehhez kapcsolódik az uniós források lehívásához kapcsolódó kofinanszírozási kényszer, amely szintén az önkormányzatok forráshiányából ered. Annak ellenére, hogy az önkormányzatok el-
adósodottsága nőtt az elmúlt években, likviditásuk romlási üteme jelentősen mérséklődött, szinje összességében továbbra is megfelelő. További előnyt jelent, hogy a klasszikus nemfizetés - a hazai szabályozás sajátosságai miatt - gyakorlatilag kizárt a önkormányzatoknál. Fontos látni azt is - mutat rá a tanulmány -, hogy az önkormányzatokon keresztül gyakorlatilag valamennyi ügyfélcsoport elérhető: nem csak önmaguk miatt számítanak kiemelt ügyfélnek a bankok számára, hiszen beruházásaikon keresztül a vállalati szférához biztosítanak hozzáférést, míg a lakossági szolgáltatásokkal a közalkalmazotak és köztisztviselők jelentékeny hányada érhető el.
A szektorral kapcsolatosan ugyanakkor felmerülnek komoly kockázatok is: ma például Magyarországon jellemző, hogy az egyes önkormányzatok forrásellátotsága függhet attól, hogy az éppen politikailag hatalmon lévő erő vezetése alatt áll-e az adott település. Ez egy hosszabb távú beruházási hitelnél például előre nehezen kalkulálható veszélytényező. A helyhatóságok hitelfelvételében emellett megfigyelhető ciklikusság is: a választásokat követő egy-két évben forrást gyűjtenek, a ciklus második felében viszont nagy kedvvel vesznek fel hiteleket.
A romló likviditás elsősorban annak tudható be - mutat rá a tanulmány -, hogy a kötelezettségállomány növekedési üteme jelentősen felülmúlja a forgóeszközök bővülését: ez pedig azt jelzi, hogy az önkormányzatok növekvő része csak külső források bevonásával tudta ellátni közfeladatait.
Kockázatot jelent az is, hogy az önkormányzati beszámolórendszer felépítése meglehetősen átláthatatlan, rengeteg az egymástól eltérő struktúrájú adatsor, amelyek nehezen öszevethetők, illetve összesíthetők. A közbeszerzési kötelezettség jelentősen megnehezítheti a szolgáltatóváltás folyamatát, és fennáll a moral hazard veszélye is az önkormányzatoknál.
