Derivatívokkal az éhezés ellen
Az éhezés és a kötvény első olvasatra metszet nélküli fogalmak, a világélelmezési program (WFP) elképzeléseiben azonban más a helyzet. A WFP ugyanis "katasztrófakötvényekkel" finanszírozná az afrikai országokat szárazság idején. A pénzügyi derivatívok fogalma lényegében egybeforrt az innovációval, a kreativitással, mégis kevesen kapcsolnák össze gondolatban a származékos termékeket az afrikai éhezés kérdésével. A világélelmezési program több szakértője mégis úgy véli, ez lehet a tökéletes megoldás a problémára.
Ahhoz, hogy a kapcsolat nyilvánvalóvá váljék, álljon itt egy sematikus példa egy tömegeket érintő éhezési hullám kialakulására és kezelésére. Az éhínség közvetlen oka az élelmiszerhiány, ami ebben az éghajlati övben jellemzően a szárazság következménye. Súlyosan csapadékhiányos időszakban a veszélyeztetett afrikai országok nem képesek megfelelő mennyiségben megtermelni az élelmiszer-alapanyagokat, pénz azok külső pótlására pedig általában nem áll rendelkezésükre.
A segítség legtöbbször kívülről érkezik, de általában már csak azt követően, hogy a fejlett országok hírtelevíziói az áldozatok képsoraival teltek meg. Ez idő alatt viszont az éhínség már több ezer áldozatot követelt.
Az igény felmerülése és a támogatás megérkezése között eltelt idő tehát túl nagy áldozattal jár. A fejlett régiókban a mezőgazdaságból élők jellemzően biztosítással fedezik magukat a nem várt éghajlati viszonyokkal szemben, az ehhez szükséges pénz azonban a rászoruló országokban nincs meg. Két lehetőség marad: vagy a WFP és hasonló világszervezetek kötik meg a biztosítást, vagy derivatívokat hívnak segítségül a probléma kezelésére.
Az első esetben a szerződés alapján a biztosító akkor fizet, ha az éves csapadékmennyiség meghatározott szint alatt marad, a konstrukció azonban túl drága lehet, és a szervezet egymaga köteles finanszírozni azt. A WFP szerint ezért hatékonyabb megoldást jelenthet egy speciális, úgynevezett "katasztrófakötvény" kibocsátásának gondolata, ami lényegében egy feltételes pénzáramlást eredményezne a befektetőknek. Megfelelő menynyiségű csapadék esetén a szervezet a kockázat szintje által indokolt magas kamatot fizetne a befektetett összegekre a hozzá egyébként folyamatosan befolyó adományokból, szárazság esetén azonban a kötvénytulajdonosok elbúcsúzhatnának követelésüktől. Ez utóbbi forgatókönyv egyben azt is jelentené, hogy szárazság idején a WFP a donoroktól független, azonnal bevethető pénztömeggel rendelkezne.
Úgy tűnhet, hogy kevesen fektetnének egy ilyen kockázatos eszközbe. A WFP ezzel szemben azzal érvel, hogy a diverzifikáció - azaz a kockázat minél szélesebb körben való megosztása - nagy úr, és sok nagy tőkeerejű biztosítóintézet van, amely szívesen fektetne az időjárás alakulásától ilyen módon függő instrumentumokba. Richard Wilcox, a WFP megbízott szakértője úgy véli, hogy 2007-ben megkezdhetik a kötvények kibocsátását. (VG)
