Lesz-e negyedik nyugdíjpillér?

Inspirálónak és megvizsgálandónak nevezte a miniszterelnök az értéktőzsde javaslatát a nyugdíjrendszer negyedik pillérének létrehozására. A BÉT elnöke nemrég vetette fel: egy amerikai mintát követő nyugdíj-előtakarékossági számla integrálását javasolják a jelenlegi hárompilléres rendszerbe. Az eredeti, akkoriban még megtakarítási számlán alapuló ötlettel egyébként a Bamosz már tavaly futott egy kört a Pénzügyminisztériumban, ám a próbálkozás visszhang nélkül maradt - értesült lapunk. Most viszont alkalmasint beilleszthető a kormány adóelképzeléseibe a javaslat.

Nagyon jónak tartja a kezdeményezést Heim Péter, az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő Rt. vezérigazgatója, mivel az öngondoskodásra, megtakarításra ösztönöz. Ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy kis összegekről lévén szó, várhatóan elég magas megbízási díjjal kell számolni, s ez meglehetősen drágává teszi ezt a befektetési formát. Az elképzelést jónak tartja, a megvalósíthatóságot illetően viszont kevésbé optimista Kovács Zsolt, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. vezérigazgatója. A szakember aggályainak az ad táptalajt, hogy a jelenlegi rendszer is lehetővé, mi több vonzóvá teszi az önkéntes nyugdíjpénztárakba történő befizetést, a munkavállalói befizetési hajlandóság mégis alacsony. A hozzájárulás meghatározó része továbbra is a munkaadókhoz köthető, amely arra utal, hogy a hosszú távú önkéntes alapú megtakarítás egyelőre nem elterjedt formája az öngondoskodásnak. Kozek András, az Allianz-Hungária Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár cégvezetője ezzel szemben azt tapasztalja, az Allianz ügyfelei körében egyre nagyobb mértékű az egyéni hozzájárulás az önkétes nyugdíjpénztári befizetéseknél. Egyre többen élnek például a munkáltatói befizetések kiegészítésének lehetőségével annak érdekében, hogy optimalizálják adókedvezményeiket. A szakember szerint a negyedik pillér csak azoknak nyújtana alternatívát, akik nyugdíjukat erősen kockáztatva akarnak befektetni.

Az elérni kívánt céltól függ a javaslat megítélése Erdős Mihály, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ügyvezető igazgatóhelyettese szerint. A tőzsdeélénkítéshez a javaslat nem kapcsolódik közvetlenül, miközben az egyének vállára nehezedik a befektetési döntés, amelyre - az eddigi tapasztalatok szerint - még nincsenek felkészülve Magyarországon az emberek. Erdős Mihály úgy véli: a megtakarításnövelési hatás az esetleges adókedvezménytől függ.

A BÉT által javasolt megoldással kapcsolatosan Heim Péter egy kockázati tényezőre is felhívja a figyelmet: a döntés joga az egyéneké lesz, akik jellemzően nem professzionális befektetők, így könnyen határozhatnak megalapozatlanul. Ezért ő ésszerűbbnek tart egy olyan javaslatot, amely befektetési alapon keresztül magyar és nemzetközi részvényekbe, valamint kötvényekbe invesztálná a tagok befizetéseit, ezáltal diverzifikált portfóliót hozna létre. Heim Péter hosszú távon nem vár a magyar részvénypiactól a nemzetközi részvények feletti, kiemelkedően magas hozamot. Szintén fontos szempontnak tartja, hogy legalább hitelfelvételi lehetősége legyen a tagnak a portfólió bizonyos meghatározott hányadára, mert az valóban azt a képzetet keltené, hogy a megtakarítónak nincs megkötve a keze a nyugdíjkorhatárig.

Ami a költségeket illeti: Kozek András szerint a kollektív befektetési formák költséghatékonyabbak a közvetlen befektetéseknél, ahol ügyletenként kell megfizetni a tranzakciós díjakat. Kovács Zsolt úgy véli, minél egyszerűbb a rendszer, annál olcsóbban működtethető. Kérdésesnek véli a költségcsökkenést Erdős Mihály, tekintettel az egyes banki számlavezetési kondíciókra és az alkalmazott kamatpolitikára.