Spekuláció rögzített árfolyamnál
A hongkongi dollár valutarendszerével szemben az utóbbi időben egyre több kritika fogalmazódik meg, noha az 1983 óta kötött árfolyamú szisztémát az ázsiai válság idején is sikerült fenntartani. Akkor, amikor a szomszédos jegybankok sorra kényszerültek az árfolyam rögzítésének feladására. Néhány elemző ugyanis úgy véli, a monetáris hatóság - amelyet valóban így és nem nemzeti banknak hívnak - nem képes egy esetleges inflációs nyomás ellen védekezni, s az utóbbi hónapokban mind határozottabban gyorsuló infláció esetleges felpörgése túlzott terheket rakna a gazdaságra.
Az infláció valóban emelkedő pályán van: a négy-öt évvel ezelőtt még 3-5 százalék közötti defláció tavaly eltűnt, sőt az utóbbi hónapokban egy százalék közelébe ért a pénzromlás üteme. Bár Magyarországon valószínűleg igen kevesen vannak, akik hasonló esetben a vészharangot kongatnák, a hongkongi közgazdászok egy része emiatt aggódik. Gondolatmenetük azon alapul, hogy - a hongkongi az amerikai dollárhoz lévén rögzítve - a monetáris politika kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, ha az amerikai és a kínai infláció egyaránt felfelé mozdul, az alacsony kamatszint pedig nem lesz képes ezt megállítani.
Igaz, az elemzések általában nem szólnak arról, hogy ez a lehetőség arra a feltételezésre épül, miszerint a legfontosabb külkereskedelmi partnerek inflációja magas szintre kaptat fel. Ez azt jelentené, hogy a kínai és amerikai jegybank nem képes az infláció kordában tartására, amelynek nincs túl sok esélye. A valódi veszély azonban az, ha az amerikai és kínai inflációs körülmények eltérő alakulása a monetáris politikában is megmutatkozik, azaz a két jegybank nem lép egyszerre. Ennek ugyanis a hongkongi dollár inná meg a levét.
A távol-keleti valuta sajátos helyzete érdekes spekulációra is lehetőséget ad. Bár elvileg a dollárhoz képest 7,8-es szinten rögzített árfolyamról van szó, az 1998. szeptemberi reform - amikor a szűk ingadozási sávot eltörölték - utat nyitott az árfolyam erősödésének, s ezt az utóbbi két évben tapasztalhattunk is. A kurzus mellett a kamatingadozásra is lehet spekulálni: az év elején például 2 százalékponttal a dollárkamatok alatt volt a rövid lejáratú hongkongi bankközi kamatláb, az utóbbi hetekre ez a különbözet már csaknem felszívódott. Mivel rögzített árfolyamról van szó, hongkongi dollárban 0,5 százalékos kamatszint melletti hitelfelvételből 2-2,5 százalék közötti USA-dollár-betétet elhelyezni majdnem kockázatmentes tőkebefektetés nélküli nyereséget jelentett. A kockázatot ez esetben az jelenti, ha Kína és vele együtt Hongkong felértékeli devizáját, mivel az árfolyam-erősödés elviszi a kamatkülönbözeten képződő nyereségét.
Az eset jól mutatja, hogy még az olyan erős és régi valutarendszerek is, mint a hongkongi, nem tudják kivonni magukat a spekulatív nyomás alól. Így nem kizárható, hogy az amerikai-kínai huzavona a hongkongi árfolyamrendszert is meglegyinti, azaz rendkívül prudens gazdaságpolitika mellett is nehéz helyzetbe kerülhet a harmadik ikszét taposó árfolyamrendszer.
