Egyelőre kevesen játszanak nagyban
A faktoringtársaságok szolgáltatási palettájának része a hitelbiztosítás is, de csak azzal a korlátozással, hogy kevesebb szállítóról van szó. Amennyiben a teljes vevőállomány szerepel a célkeresztben, érdemes a piacon működő hitelbiztosítókhoz fordulni. Erre azonban kevesen éreznek késztetést: egy-egy vevőjük biztosításának lehetőségével éppúgy csak a cégek töredéke él, mint komplett holdudvaruk kezelésével.
Pedig a hagyományos pénzügyi biztosítékokat - bankgaranciákat, akkreditíveket - kiváltó pénzügyi szolgáltatás a helyettesített konstrukcióknál kedvezőbb környezetet teremt a hitelező vállalatoknak.
Ennek egyik alapvonása, hogy a vevőnek kiszállított áruhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódó, jellemzően később esedékes fizetés kockázatát a biztosító átvállalja. Ezzel a fedezettel felvértezve az adott cég sebezhetősége csökken, könnyebben kaphat például hitelt bankjától, de nem mellékes az sem, hogy a kétes, behajthatatlan követelések volumenének mérséklődése tervezhetőbbé teszi az árbevételt, a vállalat cash-flow-ját.
Hogy van relevanciája ennek az "iparágnak", azt remekül alátámasztják a hitelminősítő piac egyik meghatározó szereplője, a francia Coface statisztikái. Ezek szerint Magyarországon 2003 júniusa óta a fizetési hajlandóság romló tendenciát mutat. Míg két éve még 35 nap volt az átlagos tényleges teljesítési idő (a legjobb értéket, 25 napot, egyébként 1998 júniusában mérték), 2004 decemberében már 81 napot vett igénybe a számlák kiegyenlítése. Ezzel nemcsak a 32 napos osztrák, de az 59 napos lengyel mutatótól is jelentős a lemaradás, és kifejezetten aggasztó a folyamat iránya is. A fizetéselmaradások kockázatára olyan vállalatok fizetésképtelenné válása is felhívta a figyelmet, mint a Styl, a Hajdú-Bét, a Parmalat vagy a Keravill.
Sajátságos, hogy a bizonytalan környezet dacára kevés cég él a lehetőséggel, és ez nem csupán Magyarországra igaz: a hitelbiztosítás a fejlettebb piacokon is alacsony penetrációnak "örvend" - fogalmaz Dercze Zoltán, a Mehib vezérigazgató-helyettese. A szakember szerint a magyar piacon is az ügyfél a legnagyobb ellenfél, nem véletlen, hogy a Mehib stratégiájának sarokpontjában 2003 óta az új ügyfelek megszerzése áll. A világviszonylatban dobogós Atradius és Coface megjelenése a magyar hitelbiztosítási piacon valószínűleg a piaci torta növelésével jár majd - mondta a vezérigazgató-helyettes. Dercze szerint a magyar piac - amelyet a tavalyi adatok alapján 65 százalékban az EulerHermes, 25 százalékban pedig a Mehib fed le - annyira kicsi, hogy az újrafelosztásra törekvés aligha valószínű. Ugyanakkor a hitelbiztosítások alacsony penetrációja teret enged az organikus növekedésnek. A Mehib számára pótlólagos előnyt jelent, hogy értékesítési politikájában a közepes és annál valamivel nagyobb, éves szinten 2-6 milliárd forint forgalmú cégekre összpontosít.
Ezzel szemben a "nagyok" a méretesebb ügyfeleket részesítik előnyben, mivel számukra a közepes méretű cégekre jutó fajlagos költség meglehetősen magas.
Napjainkban egyre nő az igény a hitelbiztosítás iránt Magyarországon - mondta a Világgazdaságnak Kozma András, az EulerHermes Magyar Hitelbiztosító Rt. igazgatósági tagja. Az ügyfélkör jelentős részét ugyan még mindig a nemzetközi hátterű vállalatok adják, de bővül a magyar tulajdonban lévő közepes, illetve nagyvállalkozások részaránya az EulerHermes portfóliójában. Ez Kozma szerint azt is jelzi, hogy kialakult egy pénzügyileg megerősödött, fejlett menedzsmentismeretű magyar vállalati kör. Ezzel párhuzamosan egyre kevésbé a biztosítási szolgáltatást kívánják igénybe venni az ügyfelek, inkább törekszenek a komplex követelésmenedzsment kialakítására.
Az ügyvezető igazgató szerint a rossz magyarországi helyzet a piac növekedésének motorja lehet. Azon cégek száma, amelyek ellen felszámolási eljárás indult, 1999 óta több mint 85 százalékkal nőtt, 2004-ben elérte a 7804-et. Ráadásul Magyarországon kívül Kelet-Közép-Európában majdnem mindenütt csökken ez a szám 2002 óta. Ezt a térséget - Ázsiával együtt - amúgy is kitüntetett figyelem övezi. A szakemberek szerint az elkövetkező tíz esztendőben a távol-keleti piac két számjegyű növekedést produkálhat évente, míg az öreg kontinens eme felén nyolcszázalékos lehet az ütem.
