Gyengülő forint: korszakhatár?
Az elmúlt napok kismértékű forintgyengülése után ismét elbizonytalanodtak az árfolyam-várakozások, egyre többen szavaznak a magyar fizetőeszköz további gyengülésére. Felvetődik a kérdés: véget ért volna a 2001 óta jellemző "erős forint" korszaka és új, ismeretlen területekre lépünk a következő hónapokban?
Elsőként érdemes felidézni, hogy a forint 2004. tavaszi viszszaerősödése után az - elsősorban külföldi - elemzők sokáig riogattak a forint küszöbönálló összeomlásával. A későbbi kormányválság és a nyilvánvalóvá vált költségvetési gondok miatt az aggodalom fokozódott, ám utóbbiak hivatalos beismerése is csak egy százalékot gyengített a forinton. A kamatkülönbözetet is figyelembe véve pedig az járt jól, aki szilárd forintpozíciót tartott.
Az ez év márciusi rekorderősség után (241,5 forint/euró) már csak elvétve jelentek meg jóslatok a devizapiaci összeomlásról. Ugyanakkor a forint lassú, de folyamatos gyengülésbe kezdett. Nem szükséges grafikonspecialistának lennünk ahhoz, hogy lássuk: március eleje óta gyengülő trendben mozog a forint, az időnkénti erősödéseket rendre jelentős visszaesés követi, határozott csatornát rajzolva az árfolyamból.
A mostani gyengülés legfontosabb sajátossága, hogy a jegybank egyelőre nem aggódik nyilvánosan a dráguló euró következtében növekvő importszámla inflációs veszélyei miatt. Mi több, ultraoptimista inflációs kilátások felvázolásával nem tart az árfolyam néhány százalékos gyengülésétől. Persze átmeneti kilengést egyetlen rossz hír is okozhat, amint azt a Standard &Poor's pénteki bejelentése is példázza.
A következő hónapok arra is választ adhatnak, hol is van a forint valódi értéke. Most jött el az a pillanat, amikor kedvező infláció és alacsony jegybanki kamatszint mellett a piac alakíthat ki egyensúlyt. A jegybank elnöke nemrégiben utalt rá, hogy a mostani szint (250-255 forint/euró) nincs messze az általuk modellezett egyensúlyi értéktől. Időben visszatekintve azonban egy 255 forint/eurós szint azt is jelenti, tévedtek azok, akik a 240-245 forintos árfolyam idején a túlértékeltsége ellen érveltek, mint ahogy azok is, akik a 260 vagy e fölötti szintet tartották reálisnak.
