Informatika a Bázel II.-ért
Napjainkra már minden banki érdekelt számára ismertek azok az elvárások, amelyeket a Bázel II.-előírások támasztanak a pénzintézetekkel szemben. A Bázel II. önmagában csak egy ajánlás, amelynek érvényesítése ennek megfelelően nincs időhöz, késedelmes alkalmazása pedig szankcióhoz kötve. Az egyezmény lényege, hogy a bankok egyes tevékenységeikhez rendelt kockázatitőke-tartalékai álljanak arányban az adott tevékenység kockázatával - mondta el Porcsalmy Imre, a banki szoftverekre specializálódott Vemsoft Kft. igazgatója. Az már más kérdés, hogy az Európai Unió vonatkozó direktívájának kibocsátásával nagyban alkalmazkodott a Bázel II. végleges szövegéhez, és ez a direktíva már tartalmazhat kötelező érvényű elemeket - tette hozzá a Vemsoft vezetője.
Az persze egyetlen résztvevő előtt sem kétséges, hogy ha egy pénzintézet meg akar felelni a vonatkozó elvárásoknak, komoly informatikai ráfordításokra van szüksége. Az egyes bankok különböző fázisban tartanak az elvégzendő feladatok sorában attól függően, hogy milyen erőforrásokat fordítottak erre a célra, illetve milyen informatikai struktúrával rendelkeztek eredetileg.
Az egyszerűbb megközelítést elsősorban azok a kisebb intézmények használják, amelyek - adattárház és szükséges informatikai infrastruktúra híján - a bonyolultabb, sokkal adatigényesebb számítási módszerrel nem tudnak élni. Ez önmagában nem jelent számukra hátrányt, hiszen igazából nem is volna szükségük ezekre az összetettebb megoldásokra. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha egy nagyobb bank a megfelelő színvonalon akarja kalkulálni tőkemegfelelését, akkor érdemesebb az adatigényesebb számítási módszert választania. Ehhez azonban megfelelő programokra, adatbázisokra van szüksége.
A Bázel II. elvárásaiban komoly szerepet kapnak a késedelmes ügyletekkel, ügyfelekkel kapcsolatos információk, behajtási és egyéb adatok, amelyek egyre hangsúlyosabbak a bankok tevékenységében. Természetesen ezen információk fontosságához nem kell egyezmény, a lakosság körében az elmúlt években robbanásszerűen emelkedő eladósodási hajlandóság is épp elég hangsúlyossá teszi azokat. Természetes ugyanis, hogy a mind ügyfélszámban, mind összegben megnövekedett kinnlevőség a problémás esetek számát is növelte.
A forgalom fokozódásával tehát mind több pénzintézet kerül szembe ezen problémás állományok kezelésének nehézségeivel. Ilyenkor a továbblépés természetes módja az alap nyilvántartó rendszerek fejlesztése, vagy még inkább önálló, behajtást kezelő rendszer üzembe helyezése (esetlegesen a követelések eladása). A késett állományok növekedésével azután egyre kifinomultabb behajtási funkciókra van szükség (BAR-kapcsolat és különböző nehézségű ügyletek kezelése, levelezés, jogi eljárások nyomon követése stb.), amely végül szinte megkerülhetetlenül önálló szoftver használatához vezet. Ez az önálló szoftver azután már képes a Bázel II. előírásaiban megjelenő igények (például a behajtás során felmerülő költségek, elmaradások darabszáma, összege) maradéktalan kielégítésére is.
