Lassan lejárhat a bankbetétek aranykora

A magyar háztartások pénzügyi eszközeik több mint 40 százalékát bankbetétben, illetve készpénzben tartják. A pénzügyi szféra intézményeinek teljesítményadatait tehát jelentősen átrendezné ezen 6107 milliárd forintnak megfelelő összeg alternatív befektetési megoldások irányába való elmozdulása. Kérdés azonban, hogy a háztartások, illetve döntéshozóik milyen konstrukciók láttán, és milyen feltételek megléte esetén döntenek a nagyobb hozammal kecsegtető, ám kétségkívül kockázatosabb befektetési formák mellett.

A megtakarítások növekedése, a befektetési eszközök kínálatának bővülése minden bizonnyal a befektetési szerkezet átalakulását hozza magával. Ez a tendencia ugyanis a fejlődés útján előttünk járó amerikai és európai piacok esetében is megfigyelhető volt.

Az Egyesült Államokban a háztartások pénzügyi eszközei között a tulajdont megtestesítő értékpapírok (equity) részaránya 1983-ban 19 százalék volt, szűk két évtized leforgása alatt ez az arány 49,9 százalékra emelkedett. A PricewaterhouseCoopers adatai alapján 2002-ben a háztartások 26 százaléka közvetlen tulajdonosnak mondhatta magát, 47 százalékuk pedig közvetetten, jellemzően befektetési alap jegyeinek birtoklásával számított tulajdonosnak.

Németországban több mint 11 millió lakos birtokol részvényt vagy részvényt tartalmazó valamely befektetési alap jegyét a Deutsche Aktieninstitut tavalyi adatai szerint. A teljes lakosságra vetített 17,3 százalékos részarány azonban 1997-ben - tehát hat évvel korábban - csak kilenc százalék volt.

A kérdés vizsgálatáért felelős német intézet felmérése alapján a részvényárfolyamok alakulásában befektetései révén érdekelteknek a teljes lakossághoz mért 13 százalékos aránya elsősorban a jövedelmi viszonyokhoz képest mutat fejlődést. A négyezer eurót meghaladó havi jövedelemmel rendelkezők 43 százaléka választ befektetésül részvényt, illetve részvényeket is tartalmazó befektetési jegyet. A 2000-2500 euró közötti havi jövedelmet elérőknél ez az arány 16 százalék, míg a 750 eurós havi bevétel mellett négy százalék az ilyen tartalmú befektetések aránya. Ezek a kiragadott adatok mind egy enyhén emelkedő görbéből vehetők ki, amely a nettó jövedelem nagyságával párhuzamosan a magasabb hozam-kockázat szintű befektetések iránti érdeklődés fokozatos növekedését ábrázolja.

Bár az amerikai, a német és a hazai adatok a statisztikai módszerek feltehető különbözősége miatt teljes egészében nem vethetők össze egymással, időbeli dinamikájuk és az eltérések nagy aránya egyértelműen felhívja a figyelmet a soron következő változásokra.

Magyarországon a háztartások pénzügyi eszközeinek alig 13 százaléka ölti értékpapír formáját, közvetlen vagy közvetett tulajdont megtestesítő értékpapírt pedig csak minden huszadik forintból vásárolnak, tehát az összes eszköz 5,3 százaléka áll csupán részvényben vagy részvényt is tartalmazó befektetési alap jegyében. Ez az arány érezhetően elmarad a vezető euroatlanti piacokon mért részesedési adatoktól.

A GfK Kutatóintézet által becsült tavalyi adatok szerint a magyar felnőtt lakosság 22 százaléka tartja bankbetétben vagy bankszámlán a megtakarításait. Második legnépszerűbb instrumentumtípus az életbiztosítás 14 százalékkal, ezt pedig a nyugdíjalapok követik tízszázalékos részaránnyal. Részvényben a válaszadók négy százalékának pénze fekszik.

A befektetési szokások jelenlegi helyzetének további metszetét adja a hazai tőzsdei részvényállomány befektetői csoportok közötti megoszlása. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint a háztartások mindössze 4,1 százalékos arányban részesednek a tőzsdei cégekben, ez pedig elmarad a külföldiek 78 százalékos részesedése, az állam 7,5 százalékos részaránya és a pénzügyi szektor 6,4 százalékos értéke mögött, igaz, meghaladja a vállalatokhoz köthető négyszázaléknyi értéket.

Az MNB által közzétett adatok szerint a háztartások részvényeladása 5,7 milliárd forinttal meghaladta a vásárlások értékét 2004 utolsó negyedévében, ezzel egy időben azonban 31,0 milliárd forint árfolyamnyereségük keletkezett. Mindezek eredőjeként a háztartások részvényállománya 24,5 milliárd forinttal emelkedett. Az évet záró értéken mért 5129,1 milliárdos tőzsdei összkapitalizációból tehát 4,1 százalékban, azaz 210,3 milliárd forint értékben részesedtek a háztartások.

Magyarországon a lakosság három százaléka rendelkezik csupán hatmillió forintot meghaladó, csak pénzben mért befektetési összértékkel. A felmérést készítő GfK régiós összehasonlítása szerint ez a mutató valamivel magasabb a vizsgált négy közép-európai ország kétszázalékos átlagánál. Csehországban öt, Szlovéniában 13, Lengyelországban pedig egyszázalékos értéket mértek.

Szükség van tehát egy bizonyos megtakarítási összeg elérésére annak érdekében, hogy a magasabb kockázati szint mellett a magasabb elvárható hozamot ígérő, összetettebb befektetési formák vonzóbbnak bizonyuljanak. A megtakarítás összege és a kockázatvállalási hajlandóság növekedése közötti összefüggést támasztja alá a fent bemutatott német példa is. Mindezek tudatában a befektetési piac intenzív fejlődésének, azaz öszszetettebb befektetési lehetőségek felé való elmozdulásának üteme vélhetően jelentősen meghaladja az extenzív növekedés, azaz a befektetési állomány egészének bővülési ütemét.

Ezt a képet vetítik előre a bemutatott nyugat-európai és észak-amerikai példák is, amelyek egy csúcsfejlettségű, illetve egy régióspecifikus jegyeket hordozó, ám szintén fejlett térség példáján igyekeztek tanulmányozni a fejlődés ütemét. Egyértelmű válasz azonban ezekből sem nyerhető arra a két fő kérdésre, hogy a lakossági befektetések szerkezete milyen ütemben és milyen prioritások mentén alakul majd át a következő években Magyarországon.

A pénzügyi piac szereplői számára ezen szegmens alakulása kiemelt fontosságú, hiszen a befektetések tágabb halmazát jelentő pénzügyi eszközökből a háztartások részesednek a legnagyobb számban, és ez az a nemzetgazdasági szektor, amelynek reakciói a legkevésbé prognosztizálhatók (a vállalatok befektetési döntései sokkal inkább racionális alapon születnek). Szintén kiemelt érdeklődésre tart számot, hogy a befektetési eszközök összetétele miként alakul, vagyis a hitelviszonyt és tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, valamint az olyan alternatívnak számító termékek, mint a kockázatitőke-alapok vagy hedge fundok iránt miként alakul a kereslet.