A BUX nyomában a Mol-árfolyam
A vezető részvények jelenlegi szintje mellett joggal vetődik fel a kérdés, hogy a vállalati fundamentumok igazolják-e a rekordárfolyamokat. A kérdés megválaszolása csak azon befektetőknek adhat iránymutatást, akik hoszszú távon, több évben gondolkodnak. Az elmúlt több mint két hónap bebizonyította, hogy alapvetően egy olyan likviditásvezérelt árfolyam-emelkedéssel van dolgunk, amelyet sokkal inkább a globális tőkepiacot meghatározó tényezők kedvező állása határoz meg, semmint az olcsó értékelési szintekből való táplálkozás.
A Mol esetében a várakozásoknak megfelelő első negyedéves gyorsjelentés óta nem jelent meg olyan információ, amely a befektetők számára alátámaszthatta volna az időszak 33 százalékos árfolyam-emelkedését. A piac megosztott abban a kérdésben, vajon a Mol nem vált-e túlértékeltté az elmúlt időben, nem tekinthető-e már "magaslati levegőnek" a 20 ezer forintos szint? Korábban szinte kizárólag csak vételi ajánlásokat kaphattunk az elemzőktől, június közepén azonban - a CA IB részéről - megszületett az első csökkentési ajánlás 16 500 forintos célárfolyammal. Vannak azonban, akik annak ellenére fenntartják vételi ajánlásaikat, hogy már rég elment a Mol árfolyama a jellemzően a 18-19 ezer forintos szint körül szóródó 12 hónapos célárfolyam mellett. Ők a második negyedéves eredményre várnak, de azt nem nehéz megtippelni, hogy jelentős kedvező irányú elmozdulás lesz-e a célárfolyamokban.
A piac szinte egyöntetűen túlzottan pesszimistának bizonyult a működési környezet megítélésében. A tavalyi év szinte ideális volt a régiós finomítók számára, ugyanis amellett, hogy a finomítói marzsok a korábbi kétdolláros átlagot jelentősen meghaladó szintet - hordónkénti 5,98 dollár - adtak, a brent és az urál típusú nyersolajak árkülönbözete jelentős mértékben emelkedett. Az elemzői várakozások abból indultak ki, hogy az idei évben már fordulat következik be, amit az év eleji számok akár alá is támaszthattak, ugyanis részben szezonális hatások miatt, de a finomítói marzs januárban 3,9 dollár alá esett. A második negyedév ismét kiugró profitabilitást hozott. A marzsok 6,8 dollárra emelkedtek. A vártnál jobban alakuló működési környezet felfelé tolja a várakozásokat, és ez a célárak emelkedéséhez vezet.
A 18-19 ezer forintos szintről immár várhatóan bőven lesznek 20 ezer feletti célárak, amelynek tükrében a Mol továbbra sem tűnik drágának. Más kérdés, hogy az árat továbbra sem a fundamentumok, inkább a likviditás befolyásolja, márpedig a fejlődő piacok számára nem tart örökké a csillagok szerencsés állása.
