Kis hozamkülönbség is számít
A tőzsdén nagyon kockázatos befektetni - véli a magyar lakosság többsége, ez rövid távon igaz is lehet. Ugyanakkor a statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy minél hosszabb távon gondolkodik valaki, annál biztosabb, hogy tőzsdei ügyletekkel jár a legjobban. A részvény ugyanis - az általános vélekedéssel szemben - a legmegbízhatóbb hosszú távú befektetési forma. Ezt nyolc évtizednyi amerikai statisztika is bizonyítja, amely szerint 15 éves időtávon túl minden esetben a részvénybefektetésen lehetett a legmagasabb hozamot elérni. Magyarországon még nem állnak rendelkezésre ilyen hosszú idősorok, de a BUX index elmúlt 15 éves alakulását vizsgálva megállapítható, hogy nem döntött rosszul, aki ezt a befektetési formát választotta. A magyar tőzsdén 1991 és 2004 között 21 százalékos nominális hozamot és 5 százalékos reálhozamot lehetett elérni, a nagyobb tőzsdei visszaesések ellenére.
Magyarországon egyébként igazán hosszú távú befektetésösztönző konstrukció nem létezik, mivel az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében is 10 év után hozzá lehet férni a lekötött összeghez. Ezen szeretnének a tőkepiac szereplői változtatni a nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetésével, amellyel egyszerre lehetne élénkíteni a magyar befektetői kör jelenlétét a magyar tőzsdén, valamint jól járhatnak azok is, akik így akarnak gondoskodni öregkorukról.
A nyugdíjaskorúak nagyobb jólétének biztosításához ugyanis nagyon fontos lenne a hosszú távú szemlélet alkalmazása a megtakarításoknál. Egy döntés meghozatalánál más szempontokat kell mérlegelni, ha valaki 20-30 évre vagy csak egy-két hónapra fekteti be a pénzét. Hosszú távú megtakarítások időtávja esetében ugyanis 1-2 százalékpontos többlethozam is nagyságrendi különbséget eredményez a végső összegben. Például ötszázalékos többlethozam 40 éves megtakarítási periódus alatt több mint háromszoros vagyoni különbséget eredményezhet.
A nyugdíj-előtakarékossági számla lényege egyébként pont az lenne, hogy az ott elhelyezett tőkét lehetőleg ne bankbetétben tartsák az emberek, hanem állampapírban, részvényben, illetve befektetési jegyben. Így ugyanis az egy-két százalékos többlethozam szinte biztosan elérhető számukra. E számlán egyébként mindenki egyénileg dönthetne arról, hogy milyen mértékű kockázatot vállal, vagyis pénzének hány százalékát tartja kockázatosabb részvényekben, vagy biztos állampapírban. (A nagyon kockázatos ügyleteket egyébként, mint amilyen a határidős eladás, valószínűleg nem fogják engedni ezeknél a megtakarításoknál.)
Fontos különbség még az önkéntes pénztárakhoz képest, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számlán lévő megtakarítások csak a nyugdíjkorhatár betöltése után lennének elérhetőek, ellentétben az önkéntes nyugdíjpénztárakkal, ahol tíz év után hozzá lehet férni a megtakarításokhoz. A koncepció másik fontos eleme a nyugdíj-előtakarékossági számlához fűződő kedvezmények rendszere lenne. A javaslat készítői azt szeretnék elérni, hogy a lakáskasszarendszerhez hasonlóan a kedvezményt az adóhatóság a nyugdíj-takarékossági számlán írja jóvá, a kedvezményt azonban csak a nyugdíjkorhatár betöltésével lehetne igénybe venni. Ennek mértéke, összhangban az önkéntes pénztárakkal, a befizetések 30 százaléka lehetne, amelyet évi 100 ezer forintban maximálnának.
