Több hónapos csúcson a forint
Négy és fél havi csúcsára, 244,20/30-ig erősödött tegnap a forint az euróval szemben a bankközi devizapiacon. A márciusi, általános gyengülést követően a legtöbb régiós deviza már korábban, jellemzően június végéig magához tért. Egyedül a forint esetében lehet az elmúlt hónapban is folyamatosan javuló formáról beszámolni.
A forint árfolyamáról alkotott kritikus vélemények legtöbbször magát az árfolyam szintjét kritizálják. Sokan tartanák szerencsésebbnek, ha gyengébb lenne a forint, 255, 260 vagy akár 270 forintos eurót is emlegetnek. A felzárkózás és európai integráció folyamatának regionális versenye indokolttá teszi a szomszédos devizákkal (cseh és szlovák korona, lengyel zloty, szlovén tolár) való összevetésben vizsgálni a felvetést, hiszen a közös európai piacon ezen valuták exportőrei állítanak éles versenyt a költségeik jó részét magyar forintban fizető hazai vállalatoknak.
Az elmúlt öt és fél évben a forint volt az egyik legdrágább valuta, az euróövezet áraihoz képest a forinttermékek mintegy 33 százalékkal drágultak, s ezt csak a szlovák korona 38 százalékos felértékelődése előzi meg - derül ki az árfolyammozgásokat, valamint az eltelt időszak inflációit is figyelembe vevő árverseny-képességi mutató, az úgynevezett reáleffektív árfolyamok összevetéséből. A cseh korona 9 százalékkal, a lengyel zloty tavalyi évi 20 százalékot is meghaladó felértékelődése után még mindig 23 százalékkal olcsóbb a forintnál, mint 66 hónappal ezelőtt.
Elméletileg megalapozottabb lett volna az egységnyi kibocsátásra eső munkaerőköltséggel számolni, az egyszerűség, illetve az utóbbival kapcsolatban megfogalmazható kritikák - például a multinacionális, illetve hazai cégek eltérő termelékenységét nem veszi figyelembe - miatt a fogyasztói árszínvonal alapú megközelítés sem tűnik rosszabbnak, ugyanakkor egy adott valuta "drágaságát" ez mutatja meg pontosan.
A "Mi lett volna, ha nincs sávszélesítés 2001-ben?" kérdésre ad némi választ a csúszó leértékelés rendszerét megtartó és azt csak a tavalyi év közepén az európai árfolyam-mechanizmus rögzítésére (ERM II) cserélő szlovén tolár árfolyam-alakulása, amely ma a legolcsóbb, tehát ár alapon a legversenyképesebb devizává vált. A forint drágulásának háromféle oka lehet: a sávszélesítés és körülményei, a nominális túlzottan erős árfolyamszint, illetve a magas infláció. A sávszélesítés szerepét megkérdőjelezi, hogy a forint reáleffektív árfolyama a sávszélesítés után egy évvel is hasonló volt a régió többi devizájához képest.
A nominális árfolyam szerepének megítéléséhez érdemes viszszatekinteni, hogyan is alakult a forint és a többi deviza euróárfolyama. A 2000. január 1-jei indulóértékhez viszonyítva (1 euró = 254 forint) a forint a sáv elleni támadás kivételével egy szűk, 5 százalékos sávban mozgott, és mai 245-ös értéke 3,7 százalékkal drágább az öt és fél évvel korábbinál. Ugyanezen időszakban a cseh korona 19,5, a szlovák korona 9,3, a lengyel zloty pedig 2,5 százalékkal drágult. A forint árfolyama tehát nem változott lényegesen a zlotyéhoz képest, a szlovák és cseh koronához viszonyítva pedig jelentősen leértékelődött, tehát éppen, hogy olcsóbbá vált.
Összefoglalva: 2000 eleje óta a vizsgált öt deviza közül az árversenyképességben a második legdrágább deviza lett a forint, annak ellenére, hogy a nominális árfolyam nem értékelődött fel a három másik visegrádi devizához képest. Ez arra utal, hogy a forint reálfelértékelődésében, ha tetszik, "megdrágulásában" a magas infláció játszotta a fő szerepet.
