Februártól új emberre figyel a világ

Ő a megfelelő ember egy legenda utódjának – mondta George Bush, Bernanke október 24-i kinevezésén. A legfontosabb tényező az utód kiválasztásánál, hogy a jelöltet a Wall Street is elfogadja-e. A piac megnyugvással vette tudomásul a hírt, a kinevezés után a tőzsdei árfolyamok emelkedni kezdtek. Nem is annyira Bernanke személyének tudható be az optimista hangulat. Nagy ellenérzést váltott ki mind a demokratákból, mind a republikánusokból Bush egy korábbi döntése, amikor is Harriet Mierst jelölte legfelsőbb bírósági tagnak. Félő volt, most is ideológia alapon dönt, és olyan ember kerülhet a Fed élére, aki veszélyeztetné a központi bank függetlenségét. Végül Bush biztosra ment. Bernanke minden kétséget kizáróan Amerika egyik legjobb monetáris szakértője. A Fed kormányzótanácsának tagja 2002 és 2005 között, valamint Bush gazdasági tanácsadó testületének elnöke. A régi és új elnökben több a közös vonás mint a nézetkülönbség. Mindketten elkötelezettek az infláció elleni küzdelemben és a fokozatos, kiszámítható kamatemelést preferálják

Ben Shalome Bernanke, 1953. december 13-án született a Georgia állambeli Augustában. Apja Philip, gyógyszerész, anyja Edna, tanár volt. Ben, aki a három gyermek közül a legidősebb, életének csupán első négy hónapját töltötte Augustában, a család a dél-karolinai Dillonba, egy falusi községbe költözött. Bernanke már az óvodában megtanult olvasni, ennek köszönhetően az általános iskola első osztályát kihagyta, és az óvoda után egyből a második osztályban kezdte meg iskolai tanulmányait. Hogy Ben Shalome-ból végül közgazdász lett, egy különös véletlennek köszönhető. A dilloni zsinagóga túlságosan kicsi volt, hogy egy teljes állású rabbit eltartson. Ezért a közösség egy rabbitanoncot alkalmazott, aki a Bernanke-házban elköltött vacsora során javasolta Bennek, hogy jelentkezzen a Harvardra. Ben Bernanke eredetileg a család elvárása miatt a Brandeis Egyetemre adta be a felvételi kérelmét. (Louis D. Brandeis volt az első zsidó származású tagja a Legfelsőbb Bíróságnak.)

Innentől kezdve Bernanke útja nyílegyenesen vezetett a makrogazdasági döntéshozatal legfelsőbb köreibe. Egyetemi felvételijén 1600 pontból 1590 pontot ért el, ez a legmagasabb volt egész Dél-Karolinában. 1975-ben pedig summa cum laude diplomázott a Harvard közgazdasági tagozatán. Doktori fokozatát a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT) kapta meg 1979-ben. Ben Bernanke 1979 és 1985 között a Stanford Egyetemen tanított, 1985-től a Princeton Egyetem professzora. Számtalan sajtócikket publikált a gazdasági témák széles körét felölelve, legtöbbet monetáris politika és makroökonómia témakörben. Időközben – 1978-ban – megnősült, felesége Anna, spanyol nyelvtanár. Fiúk, Joel Bernanke 1982. december 5-én látta meg a napvilágot, lányuk Alyssa Gale Bernanke 1986. június 21-én született.

George Bush 2002-ben kinevezte a Fed kormányzótanácsának tagjává, ez év júniusától pedig az elnök gazdasági tanácsadó testületének vezetője lett. Több tankönyvet írt, továbbá a London School of Economics vendégelőadója. Elnyerte az Econometric Society kutatói ösztöndíját is 1997-ben. Véleménye szerint egy jó jegybankelnök gyógyírt találhat a legtöbb problémára, szerinte az 1929-es gazdasági válság nem lett volna olyan súlyos, ha a Fed akkor nem végez kontármunkát. Ben Bernanke elnökké való kinevezése új monetáris politikai felfogást hoz a Federal Reserve Alan Greenspan utáni működésébe. Ugyanis a Greenspan által képviselt mindenható amerikai jegybank korszaka letűnőben van. Ennek egyik oka abban rejlik, hogy a nemzetközi pénzpiaci mozgások jelentőségének fokozódása mellett a Fed a korábbiakhoz képest egyre kevésbé kerülhet uralkodó pozícióba az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt. Az amerikai jegybank helyzetét különösen gyengíti, hogy az USA a gyarapodó külkereskedelmi deficit finanszírozása tekintetében nagyban függ a külföldi befektetőktől. Annak ellenére, hogy mintegy két éve folyamatosan emeli a napi kamatot, a hosszú lejáratú kötvények hozama ennek hatására szinte egyáltalán nem változott. Mindezek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a Kínából, Japánból és Európából az Egyesült Államokba áramló pénzek erősebben alakítják a piacot, mint a Fed akciói.

Bernanke viszont kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy szűkíteni kell a jegybankok mozgásterét, visszatérítve azokat eredeti küldetésükhöz, az infláció elleni harchoz. A monetáris politikát illetően Greenspantől eltérően – ám a Bank of England vagy az Európai Központi Bank gyakorlatához hasonlóan – híve annak, hogy a jegybank inflációs célt jelöljön meg.

Greenspanről köztudott, hogy konkrét prognózist remélni sem lehet tőle. Ezért a közel két évtizedes hivatali ideje alatt önálló műfajjá terebélyesedett az, miként lehet a többféleképpen is értelmezhető nyilatkozatok tartalmát a napi befektetői munka céljára lefordítani. Bernanke már röviddel a Fed igazgatótanácsába választása után igyekezett érvényre juttatni azon törekvését, hogy a jegybanki szervezetnek meg kell határoznia és nyilvánosságra kell hoznia az inflációra vonatkozó céljait.

A korábban meglehetősen visszafogott és messzemenően óvatos nyilatkozatairól ismert Fed köreiben valóságos horrornak számított Bernanke azon javaslata, hogy az ingadozó energia- és élelmiszerárak leszámításával számított fogyasztói maginflációra hivatalosan is meg kell hirdetni az 1-2 százalékos drágulási „komfortsávot”. Pénzügyi szakemberek egyértelműen az ő hatásának tudják be, hogy a Fed az utóbbi időben kész két évre előre szóló inflációs célt, illetve ennek megfelelő prognózist adni.

További lényegi különbségnek látszik, hogy Greenspan a monetáris politika menedzselésében mindig a problémák kockázat alapú megközelítését részesítette előnyben a szabály alapú elvekkel szemben. Egyes jelentések ezzel hozzák összefüggésbe, hogy a jelölt meghallgatását végző szenátusi bankügybizottság vezetője, Charles Schumer máris firtatja, vajon Bernanke elvei módot nyújtanak-e arra a nagyfokú rugalmasságra, amely oly jól szolgálta az amerikai gazdaságot.

Közgazdászkörökben meglepő egyetértés mutatkozott a kinevezésével kapcsolatban. Az amúgy igencsak különböző álláspontokat egy alapvető igény hozza öszsze: csekélyebb bizonytalanság, nagyobb kiszámíthatóság. A leggyakrabban elhangzó kifogás vele szemben az, hogy bár impozáns tudományos múltja van, valamint nemzedékének egyik legkiválóbb közgazdásza, gyakorlati téren csekély a tapasztalata, nincsenek olyan kiterjedt Wall Street-i és vállalati kapcsolatai, mint Greenspannek, így nem érzi a pénzpiacok mozgásának ritmusát.

1. „mindenható” jegybank

2. a Fed rugalmas reagálása

3. kockázat alapú menedzselés

4. átlagosan 2,22 kamatmódosítás évente, a leghosszabb változtatás nélküli időszak 17 hónap

Bernanke

1. szűkebb mozgásterű jegybank

2. inflációs célsáv alkalmazása

3. a problémák szabály alapú megközelítése

4. ?

1. „mindenható” jegybank

2. a Fed rugalmas reagálása

3. kockázat alapú menedzselés

4. átlagosan 2,22 kamatmódosítás évente, a leghosszabb változtatás nélküli időszak 17 hónap

Bernanke

1. szűkebb mozgásterű jegybank

2. inflációs célsáv alkalmazása

3. a problémák szabály alapú megközelítése

4. ?-->