Az alternatív alapokat keresik

Mit szeretne a befektetÕ? NövekvÕ hozamot, tÕkegaranciát, világos befektetési struktúrát. S mitÕl tart leginkább? A volatilis árfolyammozgásoktól, a bonyolult befektetési terméktÕl és a rendkívül magas költségektÕl – fogalmazott Edward Bonham Carter, a Jupiter Asset Management vezérigazgatója az IEA által rendezett londoni, Az alapkezelés jövÕje elnevezésÛ konferencián. A preferenciák ráadásul a lakossági, a privát banki és az intézményi szereplÕkre egyaránt vonatkoznak. Kérdés azonban, hogy ezen kívánalmaknak jelenleg mely alaptípus tud megfelelni. A befektetÕk egyre inkább az abszolút hozamú befektetési alapokat preferálják, ahol nincs benchmark, s az alapkezelÕ mindig azt a befektetési célpontot választja, amelyet az aktuális piaci környezetben vonzónak tart – véli Martin Gilbert, az Aberdeen Asset Management vezérigazgatója. Alan Brown, a Schroeder Investment Management befektetési vezetÕje azzal indokolta az alternatív befektetési termékek szerepének felértékelÕdését, hogy a reálhozamok változatlanul alacsonyak, a kötvénypiacok árazása túl drága, s bár a részvényvonalon még lát növekedési potenciált, egyre több kockázatot kényszerülnek vállalni a befektetÕk, s a megfelelÕ hozam megtalálásában az alapkezelÕknek nÕ a szerepe.

Nem véletlen, hogy gomba módra szaporodnak a hozzáadott értéket termelÕ alapok szerte Európában, így az úgynevezett multimenedzser konstrukciók is, amelyek zártkörÛ alapokból, kisebb, néhány fÕs alapkezelÕk – úgynevezett befektetési „butikok” – termékeibÕl építkeznek, s ezzel párhuzamosan gyarapszik a „butikok” száma is. Az alaptípus legnagyobb elÕnye a vonzóbb hozamokban rejlik, hiszen a néhány személyes befektetési butikok – amelyek szakemberei korábban jellemzÕen a vezetÕ befektetési bankoknál, alapkezelÕknél dolgoztak – személyesen is érdekeltek a jó teljesítményben, hiszen ettÕl függ a jövÕjük. S persze a magas tÕkeáttétellel mÛködÕ hedge (fedezeti) alapokról sem szabad elfeledkezni, ez az alaptípus az elmúlt évtized legdinamikusabb bÕvülését produkálta.

A hedge alapoknak a befektetÕk egy része azt „rója fel”, hogy a konstrukciók könnyen instabillá tehetnek egy adott értékpapírpiacot, a magas tÕkeáttétel megingathatja a konstrukciót, s a transzparenciában is elmaradnak még a hagyományos befektetési alapoktól. A piaci szereplÕk szerint azonban mindössze arról van szó, hogy a hedge alapok tranzakcióinak köszönhetÕen hatékonyabbá válnak a piacok, s a túlzott kockázattól sem kell tartani, hiszen számos olyan fajtája létezik már, ahol mindez már kontrollált. Talán a túlzott idegenkedésnek is köszönhetÕ, hogy a hedge alapok a nagyobb megtakarítással rendelkezÕ ügyfelek körében hódítanak. A minimálisan befektethetÕ összeg általában 50 ezer dollár körül mozog, ám mint Stanley Fink, a Man Group vezérigazgatója megjegyezte: az átlagos befektetési összeg ezt jócskán meghaladja, 200 ezer dollár körül alakul. A hedge alapok piaca ráadásul igen gyorsan változik, minden húsz új konstrukcióból egy lehúzza a redÕnyt, míg az újonnan alakuló alapoknál ennél jóval nagyobb a bezárások aránya. A száz legnagyobb konstrukcióé az összvagyon 57 százaléka, szemben az egy évvel korábbi 50 százalék alatti aránnyal, ez – Stanley Fink szerint – a mintegy tízezer fedezeti alap további konszolidációját vetíti elÕre.