Tőzsdéznének a magyarok, ha lenne pénzük
A javulás határozott jelei mutatkoznak a magyar lakosság hagyományosan alacsony részvényvásárlási hajlandóságában: a hivatalos statisztikák szerint kissé növekedett a szektor tőzsdei értékpapírokon belüli részesedése, és régiós összehasonlításban is viszonylag magas a részvényvásárlási hajlandóság.
A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint egy esztendeje tartó folyamatos eladások után a tavalyi év utolsó negyedében nőtt a részvényvásárlások nettó értéke a háztartások körében, és elérte a 44,3 milliárd forintot. A növekmény jelentős hányadát ugyanakkor a jegybanki statisztikák szerint az egyes cégeknél bevezetett dolgozói részvényjuttatási programok keretében történő lehívások tették ki. Mindenképpen kedvező fejlemény ugyanakkor, hogy december végén a tőzsdei részvények 3,9 százaléka volt a háztartások tulajdonában, ez hattized százalékponttal magasabb a három hónappal korábbinál.
A GfK-WSJ Investment Barometer felmérése szerint viszont a részvényekkel szembeni óvatosság szinte egész Közép-Európára jellemző: Ausztriában a lakosság 1, Német-, Lengyelországban és Magyarországon pedig két százalék ruházott be részvényekbe. Csehországban – meglepő módon – ez az arány nem éri el az egy százalékot sem. Az óvatosság Nyugat-Európára is vonatkozik, ahol szintén csupán 5 százalék körül alakul a pénzüket részvénybe fektetők aránya.
Magyarországon a legtöbb lakossági befektető – a megkérdezettek 10 százaléka – a rövid lejáratú betéteket választotta pénze kamatoztatására, és 78 százaléknyian egyáltalán nem fektettek be; ez rendkívül magas a nyugat-európai 33 százalékos arányhoz képest. (A közép- és kelet-európai térségben 68 százalékos azok aránya, akik megtakarításaikat nem bízzák egy befektetési megoldásokat kínáló intézményre sem.) A közép-európai befektetők többsége, 17 százaléka itt is rövid lejáratú betétekbe invesztált.
A magánvagyon részvényekbe való beruházását tekintve Közép-Európában az átlag két százalék. Az Egyesült Államokban a megtakarításokat tekintve a magánbefektetők 10 százaléka fektetett be részvényekbe.
A befektetési hajlandóságot nézve viszont meglepő adat derült ki: Magyarországon a magánbefektetők 10 százaléka tartaná pénzét részvényekben, míg ez az arány Németországban és Ausztriában 4-4, Csehországban 2 százalék. A részvényekbe való befektetési hajlandóság térségünkben csupán Lengyelországban magasabb, 13 százalékos. Mélyebb elemzés nélkül tehát a konklúzió: ha a magyar lakosságnak több pénze lenne befektetésre, akkor második helyen a részvényeket preferálná. A befektetési hajlandóságot tekintve az első helyen érdekes módon 22 százalékkal szintén részvények, de nem az egyediek, hanem a részvényalapok állnak. Utóbbi arány csupán 4 százalékkal marad el a közép-európai átlagtól és 3 százalékkal a nyugat-európaitól. Viszszatérve az egyedi részvényekbe való befektetésre, a magyarok 3 százakkal többet fektetnének ezekbe a papírokba. Szintén figyelemre méltó, hogy a 10 százalékos magyar részvénybefektetési hajlandóság csupán egy százalékkal marad el az amerikaitól. A hazaiak tőzsdei befektetési hajlandóságát az is növelheti, hogy az idén várhatóan újabb részvények kerülnek a tőzsdére, európai szinten pedig az hatna pozitívan, ha megvalósulna Charlie McCreevy belső piaci EU biztosának azon terve, hogy egységes bevezetési, forgalomban tartási, tehát egységes költségeket kellene alkalmazni az EU-ban.
