Rugalmasabb svéd munkaerőpiac kell
Semlegesek vagyunk a pártpolitikai küzdelmekben, de természetesen van véleményünk a belpolitikai fejleményekről – nyilatkozta lapunknak Urban Bäckström, a Svéd Iparszövetség (Svenskt Näringsliv, SN) vezérigazgatója a szeptember 17-i parlamenti választások kapcsán. „Meggyőződésünk, hogy a közelgő választás eredményétől függetlenül a következő kormánynak komoly reformokat kell végrehajtania az adózás és a munkaerőpiac szabályozása terén” – mondta Bäckström.
A Svéd Iparszövetség úgy látja, a kormányzó, ám a közvélemény-kutatások szerint vesztésre álló szociáldemokratáknak megfelelő terveik vannak az államháztartás egyensúlyát illetően, de homályosak az elképzeléseik a foglalkoztatás terén. Az ellenzéki (és a felmérések szerint néhány százalékponttal vezető) konzervatív szövetség jobban kidolgozott foglalkoztatási reformtervekkel kampányolt, de az SN szerint az ő javaslataik sem mennek elég messze.
A hetvenes évek óta a svéd cégek rendkívül szigorú szabályokkal kénytelenek szembesülni a munkaerő-elbocsátás terén. Az alapszabály: akit legutoljára vettek fel, azt kell elsőként elbocsátani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem lehet figyelembe venni, ki a legalkalmasabb egy-egy poszt betöltésére – fejtegette lapunk kérdésére Lars Jilmstad, az SN szóvivője. „A Svéd Iparszövetség azt szeretné, ha ezek a szabályok megváltoznának, és az ellenzéki konzervatív szövetség a legutóbbi időkig szintén ezen a nézeten volt. De újabban megváltoztatták az álláspontjukat, és most már azt mondják, ne változzanak a foglalkoztatási törvények” – sajnálkozott Jilmstad.
A foglalkoztatás egyébként is az egyik legfőbb kampánytéma volt a választások előtt. A kormánytámogatásból fenntartott Gazdaságkutató Intézet (Konjunkturinstitutet, KI) a napokban például azzal vádolta meg az ismét Göran Persson miniszterelnök vezérletével harcba induló szociáldemokratákat, hogy Persson az újraválasztási esélyeinek növelése céljából manipulálja a munkanélküliségi statisztikákat. Persson korábban azt ígérte, hogy az állástalanok aránya ez év őszére négy százalékra csökken, s pénzügyminisztere, Pär Nuder még néhány nappal ezelőtt is azt bizonygatta, hogy ez a cél elérhető. A KI vezérigazgatója szerint azonban erre csak úgy van lehetőség, ha egyes csoportokat kivesznek a munkanélküliek közül és átminősítenek például szociális segélyen lévőkké vagy korai nyugdíjazás előtt állókká – máskülönben éppen csak öt százalék alá csökken a szezonálisan kiigazított állástalansági ráta valós száma. A stockholmi jegybank pedig egyenesen 5,2 százalékos mutatóval számol decemberre – jelenti a The Local svédországi angol nyelvű internetes újság.
Az ellenzék szerint az is több mint gyanús, hogy a kormány az idén nem rendelte meg a kizárólag különböző állami és önkormányzati segélyekből élő lakosok létszámának kiszámítását a statisztikai hivataltól. Ezt a mutatót 2000 óta mindig augusztusban tették közzé, ám ez ebben az évben elmaradt (az ellenzék szerint kampányokokból). A kormány azzal védekezik, hogy túlságosan sokba kerül egy ilyen adat kiszámítása, és egyébként is éppen lejárt az az 1999-es szerződés, amely a 2000–2004 közötti időszakra rendelte meg a számítás elvégzését a statisztikai hivataltól. A kabinet inkább maga akarja kiszámítani a mutatószámot, ez viszont az ellenzék szerint a számítás manipulálásának veszélyét veti fel.
A Svéd Iparszövetség szerint azonban a fő baj nem az adatok kiszámításának a módja, hanem a munkaerőpiac merevsége és a jóléti szolgáltatások túlzott nagyvonalúsága. A kilencmilliós Svédországban összesen több mint egymillió munkaképes korú lakos él szociális, illetve munkanélküli-segélyből, korkedvezményes nyugdíjból vagy éppen táppénzből. „Márpedig több embernek kell dolgoznia, hogy jóléti szolgáltatásokat tudjunk nyújtani” – fogalmaz lakonikusan az SN tavaly elfogadott kiáltványa, amelyet a mostani választások után megalakuló új kormány számára is zsinórmércéül ajánlanak. Egy átlagos svéd életének teljes idejéből csupán nyolc százalékot tölt munkával – figyelmeztet egy döbbenetes adatra az írás.
Még nagyobb gond azonban az SN szerint, hogy a vállalkozói szellem kihalóban van a svédeknél, ami részben szintén a jóléti szolgáltatások elkényelmesítő hatásának tudható be. „Rekordot döntően alacsony szintű a vállalkozók aránya a lakosságon belül” – panaszolja az iparszövetség manifesztuma, amely szerint ezen akkor lehet változtatni, ha a vállalkozói ismeretek és készségek tanítása az oktatási rendszer teljes vertikumában megjelenik. Szükség lenne azonban a foglalkozatást sújtó adók és járulékok mérséklésére is.
Az adócsökkentést az ellenzéki Szövetség Svédországért nevű tömörülés az egyik fő választási ígéreteként fogalmazta meg. Noha a svéd adóterhek alighanem a legmagasabbak a világon, ezzel a jelszóval az elmúlt 74 évből 65-ben kormányon lévő szociáldemokraták hatalomból való kimozdítása nem tűnik egyszerű feladatnak. A gazdaság kedvező állapota ugyanis a kormányerők mellett szól. Az április és június között regisztrált, éves szinten 5,6 százalékos GDP-növekedés az elmúlt hat év leggyorsabb tempójú fellendülése. Az infláció szintje is alacsony, emellett a fogyasztói bizalom mértéke 2000 óta nem volt olyan magas, mint most.
A vártnál nagyobb tavalyi költségvetési többlet egyben lehetővé tette a szociáldemokratáknak, hogy jelentős, 25 milliárd koronába kerülő ígéreteket jelentsenek be a kampányban, így például a munkanélküli-segély maximális napi összegét 930 koronára (28 ezer forint) emelnék a jelenlegi 730-ról (VG, 2006. augusztus 21., 4. oldal). A jobbközép koalíció vezetője, a Mérsékelt Párt vezére, Fredrik Reinfeldt nem támogatja ezt a javaslatot, adócsökkentési elképzeléseinek költségét azonban évi 10 milliárd koronára taksálják.
Az ellenzék az állami tulajdonú vállalatok jelentős részének magánosítását is tervezi hatalomra jutása esetén. Reinfeldt szerint tarthatatlan, hogy Svédországban az állam a legnagyobb tulajdonos. Első körben a részben már tőzsdén lévő cégek – a Nordea Bank, a TeliaSonera távközlési cég és a SAS légitársaság – teljes privatizálását vinnék véghez – számolt be a Financial Times.
Az ellenzéki ígéretek között szerepel a bürokrácia mérséklése is; ezt a vállalkozók már régóta sürgetik. Az iparszövetség adatai szerint ugyanis a svéd cégek évente összesen 73 millió különböző nyomtatványt kénytelenek kitölteni, 75 hivatal számára.
