Adócsökkentést követelnek Ausztriában

Az adók jelentős csökkentését, a munkaidő-szabályozás liberalizálását és a felmondás esetén alkalmazandó szigorú megkötések lazítását várja el az október 1-jei ausztriai parlamenti választások után megalakuló új kormánytól az Osztrák Iparszövetség (IV). Veit Sorger IV-elnök a napokban bécsi sajtótájékoztatóján ismertette, hogy melyek a 3447 közepes és nagy iparvállalatot tömörítő lobbiszervezet szerint az osztrák gazdaságpolitika által megteendő legfontosabb lépések a választások után. A győzelemre a legutóbbi felmérések szerint Wolfgang Schüssel kormányzó üzletbarát Néppártja a legesélyesebb – bár csupán pár százalékponttal vezet az Alfred Gusenbauer vezérletével induló ellenzéki szociáldemokraták előtt.

Veit Sorger szerint ahhoz, hogy Ausztria továbbra is versenyképes legyen a világgazdaságban, „tovább kell menni az adó- és járulékcsökkentés útján”. A személyi jövedelemadó jelenleg 50 százalékos legfelső kulcsát azonnal 45-re, középtávon pedig 40-re szükséges mérsékelni. Ezzel párhuzamosan meg kell emelni azt az éves jövedelemszintet, amely felett ez a kulcs alkalmazandó (jelenleg 51 ezer euró, azaz 14 millió forint).

A gazdasági társaságok alapítását és tőkeemelését sújtó egyszázalékos adót (Gesellschaftssteuer) töröljék el, a vállalatok átruházásakor fizetendő adóterheken pedig könnyíteni szükséges – követeli az IV. A magánszemélyek által fizetendő örökösödési és ajándékozási adót szintén meg kell szüntetni, a svéd modellnek megfelelően – hangoztatta Sorger. Az IV megemelné az alkalmazottaknak adott törzstőke- vagy részvénytőke-részesedés személyijövedelemadó-mentes maximumát is, a jelenlegi 1700-ról legalább 2500 euróra, „hogy elősegítsük a munkavállalók működőtőke-részesedésének terjedését”.

Élesen elveti azonban az iparszövetség azokat a manapság Ausztriában is egyre divatosabb nézeteket, amelyek szerint az adórendszer „ökologizálására”, vagyis az adófajták és -mértékek környezetvédelmi szempontú teljes átalakítására lenne szükség. Egy ilyen átalakítás jelentős tehernövekedést jelentene az energiaintenzív iparvállalatok számára, márpedig ezek a cégek összesen 175 ezer munkavállalót foglalkoztatnak Ausztriában. „Az osztrák nemzetgazdaság nem engedheti meg magának, hogy ezek a cégek kivándoroljanak” – hangoztatja az IV. „Tudomásul kell venni, hogy Ausztria ipari állam, és vonzó ipari telephelynek kell lennie. Az ipar az ország innovációs és növekedési motorja, az építőipart és az energiaszektort is beleszámítva a teljes osztrák GDP-ből több mint 40 százalékkal részesedik” – figyelmeztet Sorger.

Az iparszövetség a privatizáció folytatását is szorgalmazza: főleg a tartományi kormányok és a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő vagyonelemek között lát olyanokat, amelyek hatékonyabban lennének működtethetők magántulajdonban. Példaként a tartományi jelzálogbankok, a repülőterek és az áramszolgáltatók említhetők. A privatizációra azért is szükség lenne, mert magántulajdonban ezek a gazdasági szereplők többet költenének kutatásra és fejlesztésre.

Rugalmasabbá kellene tennie az új kormánynak az üzletek nyitvatartási idejének merev szabályozását is – véli az IV. Vasárnap 14 óra után meg kellene szüntetni az általános zárvatartási kötelezettséget. A munkaidő-szabályozás szigorán is enyhíteni szükséges: itt az iparszövetség az úgynevezett 10-12-60-2-es modell híve. Vagyis a túlóra nélküli napi normál munkaidőt 8-ról 10 órára kellene emelni, a maximális napi munkaidőt pedig 12-re. A heti maximumot 60 órában lenne szükséges megállapítani, s két évet adnának az esetleges időszakos túllépések kiegyenlítésére (tehát csak kétéves átlagban kellene a heti 60 óra alá menni).

A másik nagy gazdasági érdekképviselet, az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) azzal a mottóval foglalta össze követeléseit az új kormány irányában, hogy Ausztriát a top háromba kell emelni Európában. Christoph Leitl WKÖ-elnök szerint ehhez egyaránt szükség van Ausztria mint gazdasági telephely vonzerejének növelésére, a képzési rendszer javítására és a kutatási-fejlesztési ösztönzők erősítésére.

A 367 ezer kis- és középvállalkozót tömörítő WKÖ a következő kormány mandátumának végére, vagyis 2010-re elérendő számszerű célokat is megfogalmazott, ezek a következők:

1. A mainál kétszázezerrel több foglalkoztatott.

2. Négyszázalékos munkanélküliség (ma: 5,2). „Az osztrák állástalansági ráta az ötödik legalacsonyabb az EU-ban, mi azonban a top háromba törekszünk. A WKÖ teljes foglalkoztatást akar elérni Ausztriában 2016-ig” – hangoztatja Leitl.

3. Az export aránya a GDP-ben a jelenlegi 55,8-ről 62 százalékra emelkedjen. „A cél a százmilliárd eurós kivitel, és ez már elérhető közelségben van. Meg akarjuk előzni Svájcot és utol akarjuk érni Svédországot a kivitel nagyságát illetően” – fogalmazza meg a célokat Leitl. (Magyarország exportja a GDP 68 százaléka, de a kivitel összértéke euróban kifejezve csak a fele az osztrák szintnek – a szerk.)

4. A k+f ráfordítások érjék el a GDP 3 százalékát. (Magyarország egy százaléknál tart – a szerk.)

5. Az oktatást és a képzést jobban előtérbe kell állítani. A munka nélkül lévő fiatalok számára nyújtott személyes tanácsadás-sorozat (coaching) jól bevált rendszerét folytatni szükséges. „Ausztriában nem ismétlődhet meg az, ami Franciaországban” – utal Leitl az állástalan külvárosi francia fiatalok tavaly őszi vandalizmussorozatára és lázongásaira.

6. Az adóterhelés mértékét, vagyis az összes adóelvonás nagyságát a GDP-hez viszonyítva 38 százalékra kell csökkenteni. (Ez Magyarországon 2005-ben éppen 38 százalék volt – a szerk.)

7. A vállalkozók számának 400 ezerre emelése a jelenlegi 367 ezerről. Ez Leitl szerint nem lehetetlen, hiszen az elmúlt hatvan évben folyamatosan nőtt a vállalkozások száma, és ma 42 százalékkal több, mint 1946-ban. „A WKÖ cégalapítási offenzívát szeretne látni” – hangsúlyozza, mennyire fontos lenne a vállalkozási szellem minél szélesebb körben való elterjesztése.

Ez utóbbihoz persze a vállalkozók és önfoglalkoztatók adózási szempontból hátrányos megkülönböztetésének véget kell vetni – követeli a WKÖ. Ahogyan az alkalmazottak 13. és 14. havi fizetéséhez adókedvezmények kapcsolódnak a „normál” 12 havi juttatásokhoz képest, éppen úgy lehetővé kell tenni, hogy a nyereség egytizenkettedét, illetve egyhatodát kedvezőbb adózás mellett vehessék ki az önfoglalkoztatók cégükből.

A személyi jövedelemadó terheinek csökkentését és az örökösödési adó eltörlését az IV-hoz hasonlóan a WKÖ is a legfőbb követelései között tartja számon. A kamara ezen túlmenően azonban azt is javasolja, hogy az egyének is választhassák a társasági nyereségadó szerinti adózást. A WKÖ annak a megkülönböztetésnek is véget kíván vetni, hogy a 25 százalékos társasági adó révén a társas vállalkozások ma kisebb terhelésnek vannak alávetve, mint az egyéni vállalkozók.

A foglalkoztatás terén a WKÖ egyik további javaslata, hogy az 55 éven felüliek alkalmazásához kapcsolódó járulékfizetési könynyítéseket terjesszék ki, később az 50–54 év közöttiek alkalmazása esetén is tegyék érvényessé. Ezzel ugyanis jelentősen növelni lehetne ezeknek a korcsoportoknak a foglalkoztatását. Jelenleg az 55 év feletti korosztálynak alig 28,8 százalékát foglalkoztatják Ausztriában, miközben az EU-átlag 50 százalék körül van – magyarázza Leitl.

Ha a WKÖ minden adó- és járulékjavaslata megvalósul, akkor az 1,5 milliárd euróval csökkenti a társaságok és az egyéni vállalkozók adóterheit – számol a kamara elnöke.

Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a 2005– 2006-os adóreform keretében 34-ről 25 százalékra csökkentették a társasági adót, könnyítették a cégek számára a társaságiadó-alap összevonását (csoportadózás), különféle ösztönzőkkel segítették elő a kutatás-fejlesztési tevékenységet, és nem állították le a privatizációt.

Nem szabad az elmúlt időszak sikeres reformjait visszafordítani – inti burkoltan az ilyesmivel kacérkodó szociáldemokratákat Sorger.

Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a 2005– 2006-os adóreform keretében 34-ről 25 százalékra csökkentették a társasági adót, könnyítették a cégek számára a társaságiadó-alap összevonását (csoportadózás), különféle ösztönzőkkel segítették elő a kutatás-fejlesztési tevékenységet, és nem állították le a privatizációt.

Nem szabad az elmúlt időszak sikeres reformjait visszafordítani – inti burkoltan az ilyesmivel kacérkodó szociáldemokratákat Sorger.-->