Mit mutatnak a konjunktúramutatók?

A vállalatok helyzetét és az üzleti várakozásokat vizsgáló konjunktúrafelmérések számát tekintve Magyarország jó eséllyel kerülhet az Európai Unió tagországainak élbolyába. Miközben több uniós államban már felismerték a kutatási együttműködésben rejlő kölcsönös, és a gazdaság számára is egyértelmű előnyöket, hazánkban jelenleg a kutatóintézetek kutatási potenciáljának elaprózása a hatékonyság és a felmérések előrejelző erejének a rovására megy. A negyed- és féléves felmérések mellett Magyarországon egy gazdaságkutató cég, a GKI végez havi rendszerességgel vállalati konjunktúravizsgálatot a társaságok üzleti helyzetéről. Az Európai Unióban az egyik legnagyobb figyelemmel követett mutatót a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet teszi közzé. Ez a német gazdaságra vonatkozó üzleti bizalmi index. A Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet kísérletet tett annak feltárására, hogy a két, sokat idézett felmérés mutatói milyen kapcsolatban vannak az ipari termelés alakulásával. Először azt a kérdést tettük fel, hogy a két vizsgálat eredményei hordoznak-e, és ha igen, akkor milyen információt a magyar, illetve a német ipari termelés alakulásáról. A GKI felmérése által szolgáltatott adatsor milyen erősen mozog együtt a magyar ipari termelés trendjével, az adatsor egyidejű, előremutató vagy pedig követő, és milyen kapcsolat áll fenn az Ifo-index és a német ipari termelés adatsora között. A vizsgálat során a magyar és a német ipari termelés – szezonalitástól és munkanaphatástól megtisztított –, valamint az Ifo üzleti bizalmi indexének (Ifo Business Climate Index, BCI) és a GKI üzleti bizalmi indexének (GKI BCI) havi adatait elemeztük 1996. január és 2005. december között. (Az elemzés adatsorai és eredményei letölthetők a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet honlapjáról.)

Ha az ipari termelésnek az előző év azonos időszakához viszonyított változását vizsgáljuk, akkor ezzel az adatsorral a GKI mutatója mindössze közepes erősségű kapcsolatot mutat, ezenfelül nem vethető el az a feltevés sem, hogy az index előrejelzés helyett gyakran követi az ipari termelés dinamikáját. A GKI BCI némileg megbízhatóbb, és nagyobb valószínűséggel előrejelző mutatónak tekinthető, ha idősorát az ipari termelés növekvő trendjétől megtisztított adatokkal vetjük össze. A GKI BCI tehát a trendhatástól megtisztított ipari termeléssel többé-kevésbé együtt mozog, időnként egy hónappal meg is előzi azt. A mutató használati értéke összességében leginkább abban rejlik, hogy az ipari termelés adott hónapra vonatkozó változására néhány héttel a KSH-adatok közzététele előtt ad becslést.

A GKI BCI-vel szemben az Ifo BCI eddig lényegesen hatásosabb előrejelző mutatónak bizonyult. A vizsgált időszakban az Ifo üzleti bizalmi indexe rendkívül megbízhatóan jelezte egy hónappal előre a német ipari termelés változását.

Miután a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a némethez, egyáltalán nem mellékes, hogy milyen kapcsolat van a két ország termelési és konjunktúramutatói között.

A kérdés tehát az, hogy a némettel szoros kapcsolatban álló magyar gazdaság, ezen belül az ipar növekedési üteme hogyan és milyen szorosan mozog együtt az előbbivel. Ismerve a magyar ipari export piaci megoszlását, magától értetődő a válasz: szoros összefüggés van a két idősor között. A magyar és a német ipari termelés alakulásának viszonyában azt várnánk, hogy az utóbbi tendenciájában az előbbit fogja követni, mivel a német gazdaság domináns a magyarhoz képest. Azaz a konjunktúraciklusok felfelé, illetve lefelé ívelő szakaszai előbb jelennek majd meg a német iparban, és csak néhány hónapos késleltetéssel a német piachoz mint exportpiachoz kötődő magyar iparban. A valóságban azonban éppen fordított a helyzet! A magyar ipari termelés alakulása legalább egy hónappal előtte jár a németének, amit az ökonometriai tesztek minden kétséget kizáróan igazolnak. Feltételezésünk szerint emögött egy olyan egyszerű jelenség húzódik meg, amely a magyar–német gazdasági kapcsolatok természetében gyökerezik. Köztudomású a konjunktúrakutatók körében, hogy a konjunktúraciklus fordulópontjait elsőként a rendelésállomány változása, pontosabban az új rendelések alakulása jelzi. A vállalatok termelési szinttel kapcsolatos döntései elsőként a rendeléseik változásában mutatkoznak meg. E logikára épülnek azok a speciális felmérések, amelyek kizárólag a beszerzéssel foglalkozó menedzserek beszerzési és termelési szinttel kapcsolatos véleményét vizsgálják (Purchasing Manager Index). E gondolatmenet lehet érvényes a magyar és a német ipar viszonyára is. Mivel az előbbi inkább beszállítója az utóbbinak, a német cégeknek a német konjunktúraciklust előrejelző beszerzési döntései közvetlenül jelennek meg a magyar vállalatok rendelésállománya változásában és termelési szintjében. A nem exportáló magyar cégek sem lehetnek függetlenek ettől a hatástól, mivel az exportálók beszállítóikként funkcionálnak az öszszes belföldi forgalom nem elhanyagolható részében. Ezért lehetséges, hogy a magyar ipari termelés alakulása képes előre jelezni a német ipari konjunktúrát, nem pedig fordítva. De ha ennyire erős a kapcsolat a német és a magyar gazdaság között, akkor a két ország konjunktúramutatójának egyaránt valamilyen összefüggést kellene mutatnia a másik iparának a teljesítményével.

A statisztikai próbák meglepő eredményekhez vezettek. Az Ifo BCI erősebben korrelál a magyar ipari termelés alakulásával, mint a némettel, ráadásul nemcsak a német, hanem a magyar ipari termelésre nézve is előrejelző funkciója van. Ezenkívül a német vállalkozások várakozásait tükröző Ifo BCI valamivel több információt hordoz a magyar ipari termelés alakulásáról, mint a magyar vállalkozások válaszait tartalmazó GKI BCI! Ezek szerint a ipari termelésünk várható alakulásáról legalább olyan jó információt szolgáltathat az Ifo, mint a GKI BCI. Ebből az is megmagyarázható, hogy az előbbi adatai miért jelzik jobban a magyar ipari termelést, mint a németet. Azért, mert mind a magyar ipari termelés, mind az Ifo BCI egy hónappal megelőzi a német ipari termelést, így e két adatsor mozgása közel egyidejű.