Áttörést hozott a 2006-os év

Ezt az évet többen áttörésként értékelik a nemzetközi alapok értékesítését illetően. Egyrészt a kamatadó bevezetése előtti roham ebben a szegmensben is éreztette a hatását, másrészt a hazai alapok számára „uborkaszezonnak” számító őszi hónapokban is élénk volt a kereslet a devizaalapú konstrukciók iránt. Ami a nemzetközi alapok hazai állományát illeti, a pénzügyi felügyelet április végi adatai szerint ez 61,2 milliárd forintot takar. A jelenlegi volument illetően a piaci szereplők becslése szolgálhat iránymutatóként: többen 150 milliárd forintra becsülik az alapokba beáramlott tőkét, ez ugyan még mindig alig hat százaléka a hazai befektetésialap-piacnak, ám a várakozások szerint részarányuk dinamikusan bővül a jövőben is. Ráadásul biztatónak tűnhet az is, hogy a privát banki ügyfelek növekvő érdeklődése mellett a lakossági befektetők is „nyitnak” az euró- és a dolláralapú megtakarítási termékek irányába, s mint Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója megjegyezte: szemben a hazai alapokkal, a devizaalap-vásárlókat növekvő kockázatviselő hajlandóság jellemzi.

A hazánkban elérhető külföldi alapok száma a 200-hoz közelít – igaz, ez marginálisnak tűnhet a Nyugat-Európában elérhető 4 ezres kínálathoz képest –, ám a paletta meglehetősen bőséges, az egzotikusakra éppúgy van példa, mint a konzervatívabb konstrukciókra vagy az alternatív típusúakra. A széles spektrum pedig nem csekély fejtörést okoz a hazai befektetőknek: hogyan válasszanak az alapok között, minek az alapján diverzifikáljanak?

A globális alapkezelők nem homogének, mindegyiküknek van gyenge és erős oldala, amelyet a befektetőnek érdemes szemügyre venni – fogalmaz Parádi Tamás, az SPB Befektetési Zrt. vezérigazgatója. A HSBC például Ázsiában erős, a legnagyobb alapokat birtokolja abban a régióban, s hozam szempontjából is jobb a versenytársainál. Éppen ezért véleménye szerint hasznos lehet megnézni többek között, hogy mekkora a nevezett alap mérete, mennyire diverzifikált az összetétele, helyi alapkezelőkkel dolgoznak-e, milyen régen van az adott piacon vagy mennyire indexkövető. Érdemes szemügyre venni azt is – véli Sárándi Ákos, a Credit Suisse értékesítési igazgatója –, hogy a hasonló elnevezésű alapok, mint például Eastern Europe között is vannak különbségek, hiszen például az orosz piac súlyát mindenki másképp kezeli.

A befektetők számára az az elsődleges szempont, hogy mely pénzügyi szolgáltatóval állnak kapcsolatban, s inkább a meglévő kínálatból válogatnak – fogalmaz Kovács Zsolt, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. vezérigazgatója. A tapasztalatok szerint ugyanis a hazai befektetői piac még nem jutott el arra a szintre, hogy összevesse a nyilvánosan elérhető devizaalapokat, bár igaz, egyelőre nem áll rendelkezésre egységes adatbázis, s – mint egyesek kiemelték – az erős, független befektetési tanácsadó réteg is hiányzik a hazai piacról.

A privát banki ügyfelek esetében a tanácsadás értelemszerűen tetten érhető, hiszen a legtöbb helyen több mint száz, a saját alapok mellett „idegen” alapkezelők alapjait is tartalmazza a paletta. A Raiffeisen Banknál például az alapok közötti választásban a Private Banking által készített napi e-mail küldő szolgáltatás, az úgynevezett Fundrating segíti a klienseket, amely az alapokkal kapcsolatos legfontosabb információkat tartalmazza. A befektetők hajlamosak a múltban legjobban teljesítő alapokat preferálni, ezért fontos, hogy az ügyfeleket a kockázati és egyéb tényezőkről is tájékoztassák – hangsúlyozta a Raiffeisen Private Banking főosztályvezető-helyettese, Holics Balázs.

A befektető az esetek többségében már úgy jön, hogy kiválasztotta valamelyik alapot – osztja meg tapasztalatait Bereczki Zoltán, a BNP Paribas Asset Management Magyarországért felelős értékesítési igazgatója. A devizaalapok kiválasztását azonban nem azzal kell kezdeni, hogy melyik tűnik a legegzotikusabbnak, hanem minden esetben portfóliódiverzifikációnak kell megelőznie, s ezt követően kell dönteni, az adott eszközosztályt (kötvény, részvény) milyen alapokkal töltse fel az illető – hangzik a jó tanács.

Slágertermékek mindig vannak. Leginkább az ázsiai – kínai, indiai – alapok vonzották az elmúlt hónapokban a hazai befektetőket, de például a BNP Paribasnál az osztalékot fizető részvényekre koncentráló Europe Dividend és a kisebb kapitalizációjú cégek részvényeit vásárló Japan Small Cap is nagy népszerűségnek örvendett, a Credit Suisse-nél pedig az Eastern Europe Fundot emelték ki. A Pioneer alapjai közül a European Small Cap és a komoly orosz kitettségű Emerging Market Equity konstrukciókat preferálták a magánszemélyek, az ING-nél a latin-amerikai részvényalap iránt is volt érdeklődés, míg a Raiffeisen lakossági ügyfelei körében az RCM Eurázsia Részvény Alapja a legkeresettebb, a Raiffeisen Private Bankingnél pedig a kelet-közép-európai, valamint feltörekvő piaci részvénybefektetésekre irányul a legtöbb figyelem.

Több alapkezelő azonban óvatosságra int. Az ázsiai, a kelet-közép-európai és a feltörekvő részvénypiacok volatilitása a közeljövőben növekszik, így rövid távon inkább a fejlett részvénypiaci befektetéseket részesítik előnyben a Raiffeisen Private Bankingnél. Hosszabb távon viszont a magasabb növekedési potenciál és a csökkenő kamatkörnyezet kedvez a feltörekvő piaci befektetéseknek. Az ING Alapkezelő vezérigazgatója is úgy látja, a fejlődő piacokkal óvatosan kell bánni, s inkább defenzívebb szektorok, az amerikai papírok felé való elmozdulást tanácsolja. A Credit Suisse értékesítési igazgatója optimista az európai és a japán részvénypiaccal kapcsolatban, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója szintén az európai piacban hisz, ahol főként a Small Cap alap teljesíthet jól, míg az ázsiai régióban különösen a „kis tigris” országokban látnak fantáziát.

A hazai konstrukcióknál magasabb – a részvényalapoknál általában három-öt, kötvényalapoknál két-három százalékos – egyszeri belépési díjat kell fizetniük a befektetőknek, ám „cserébe” a hazai alapokhoz képest valamivel alacsonyabb az alapkezelési díj.

Egyedüli kivétel a Pioneer Alapkezelő, ahol – eltérően a hazánkban hozzáférhető nemzetközi konstrukcióktól – az alapok díjstruktúrája a hazaihoz igazodott: a Pioneer-alapok vásárlása semmilyen jutalékköltséggel nem jár a befektető számára.

Ezek esetében ugyanis olyan befektetésijegy-sorozatot forgalmaznak, ahol nincs vételi jutalék. Igaz, ez azzal jár, hogy ezekre valamivel magasabb vagyonkezelési díj hárul, mint az alapok egyéb sorozatainál.

A hazai konstrukcióknál magasabb – a részvényalapoknál általában három-öt, kötvényalapoknál két-három százalékos – egyszeri belépési díjat kell fizetniük a befektetőknek, ám „cserébe” a hazai alapokhoz képest valamivel alacsonyabb az alapkezelési díj.

Egyedüli kivétel a Pioneer Alapkezelő, ahol – eltérően a hazánkban hozzáférhető nemzetközi konstrukcióktól – az alapok díjstruktúrája a hazaihoz igazodott: a Pioneer-alapok vásárlása semmilyen jutalékköltséggel nem jár a befektető számára.

Ezek esetében ugyanis olyan befektetésijegy-sorozatot forgalmaznak, ahol nincs vételi jutalék. Igaz, ez azzal jár, hogy ezekre valamivel magasabb vagyonkezelési díj hárul, mint az alapok egyéb sorozatainál.-->