BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A válság gyökerei

„Annyi bizonyos, hogy kihívásokkal teli időkben élünk.” Ezekkel a szavakkal kommentálta az amerikai elnök a FED és a J. P. Morgan Chase bankkal együtt a Bear Stearns azonnali csődjét megakadályozó mentőakcióját. George W. Bush mondatában – a maga sajátságos egyszerűségével - természetesen sok igazság van, a kihívások itt vannak, nem utolsósorban annak a pénzügyi és gazdaságpolitikának következtében, amelyet az ő elnöksége alatt folytatott az amerikai kormány és a jegybank. A Világgazdaság Online a Manager Magazin áprilisi számából ad előzetest.

Alan Greenspan, a FED volt elnöke a Financial Times-ban részletesen kifejtette, hogy csak az ingatlanárak stabilizálódása állítja meg a válságot, akkor visszatérhetnek a normális állapotok, de addig elhúzódó krízissel kell számolni.

A Neue Züricher Zeitungban európai szakértők viszont éppen azt vetik a nagy tekintélyű bankár szemére, hogy ő alakította ki a FED hihetetlenül alacsony irányadó kamatlábát a 2000 és 2001 évi gazdasági csapások után. 2000-ben kidurrant az internet üzleti lufi, rá egy évre a szeptemberi terrortámadás rombolta az üzleti bizalmat. A deflációtól való félelem miatt jött az egy százalékos amerikai alapkamat, amely új játékot tett lehetővé az ingatlanpiacon.

Az amerikai ingatlantulajdonosok ugyanis úgy vehettek fel fix kamatra jelzálogkölcsönt, hogy azt bármikor felmondhatták, az előtörlesztés miatt nem kellett büntetőkamatot fizetniük. Ahogy az olcsó pénz megérkezett, felmondták a régi kölcsönöket és újrafinanszírozták az alacsony kamatú hitellel a házat. Ezzel havonta nőtt a fogyasztásra fordítható összeg, ami egyrészt a fogyasztási cikkek piacát bővítette, másrészt növelte a keresletet az új ingatlanok iránt. Ez pedig kétszámjegyű ingatlan-áremelkedést váltott ki. A bankok pedig a megnövekedett értékű ingatlanokra újabb, másodlagos jelzáloghitelt adtak, hogy a tulajdonosok készpénzre válthassák az értéknövekedést. A háztartások megtakarításai a nullához közeledtek, a FED pedig hiába kezdte emelni az alapkamatot, a hosszú távú jelzálogkölcsönök kamatai nem nőttek, az ingatlanüzlet virágzott tovább.

A virágzás gyökerei a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője szerint Ázsiában voltak, ahol Japán, Kína és India az exportot biztosítandó mesterségesen alacsony szinten tartotta valutája árfolyamát, ezért óriási mennyiségű dollárt vásárolt. Ez megakadályozta a globális áru és tőkepiacok egyensúlyának helyreállítását, és mesterségesen felértékelte a dollárt. A világ finanszírozta az amerikai fogyasztási lázat a dollárvásárlásokkal, hiába hangzottak el figyelmezetések a globális egyensúlyvesztés miatt.

A gyenge adósok a felvirágzás során szintén hitelhez jutottak, hogy házat vegyenek. Köszönhették ezt annak a hihetetlen eljárásnak, amely lehetővé tette, hogy pénz nélkül vegyenek házat, és a törlesztést is csak egy-két év múlva kezdjék meg, hiszen az árak úgyis emelkednek, a ház pedig fedezetet jelent. Sokan úgy éltek (vissza) ezzel a lehetőséggel, hogy két év alatt lelakták a házat, majd odébbálltak. A bankok közben új pénzügyi terméket alkottak, a gyenge adósok hiteleiből csomagokat készítetek, és eladták befektetőknek. A csomagokat rétegekre bontották, és a veszteséget nem az összes befektető viselte arányosan, hanem külön a legkockázatosabb réteg esetében a legnagyobb rizikót vállaló invesztor és így tovább. Egy ilyen portfólióba akár 100 millió dollár értékű kockázatos hitelt is összecsomagoltak, majd a bankoktól megkapta a legjobb, a tripla A minősítést.

Németországban sáskáknak nevezték a kockázati alapokat, amelyek az extra hozamok érdekében letarolják a gazdaságot. Az alapok alkalmazottai egyetlen év alatt egy egyetemi professzor egész élete alatt szerzett jövedelmét kereshették meg, ha jól spekuláltak. Ugyanakkor az alapok menedzserei maguk nem feleltek a saját vagyonukkal a kudarcokért, a veszteséget a befektetők és részvényesek pénzéből fedezték.

Az igazság órája mindenkinek ütött, véli az FAZ, amely szerint a jegybankok rövidlátása csak a fogyasztói árak emelkedésére koncentrált, a vagyon inflációjára pedig nem. A múlt évig a fogyasztói árak alacsonyak maradtak, de ez múlóban van, az élelmiszer és az energia drágulása másodlagossá teszi a fogyasztási cikkek árát. A felpumpált ingatlanárakból szökik a levegő, az árfolyamok zuhanása megingatja a bankokat, a szélsőségek felszámolása most kezdődik. Mindez új pénzügyi és hitelpolitikát, és új menedzselési módszereket és eszközöket igényel. Egy korszak megint lezárult.

A cikk teljes terjedelmében a Manager Magazin áprilisi számában jelenik meg

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.