OTP: Már csak megszokásból szeretjük?
Az OTP Bankot 1949-ben a magyar állam alapította Országos Takarékpénztár néven a lakossági betétgyűjtésre és hitelek kezelésére. Sokak számára máig talány, hogy az államszocializmus idejének csaknem egyeduralkodó lakossági pénzügyi szolgáltatója miként lehet ma is a legek bankja a magyar piacon, miközben a húsz esztendeje felállt létszintű bankrendszerben a háromtucatnyi kereskedelmi bank mezőnyében erős többséget alkotnak a nagy múltú, jó hírű és stabil nyugati anyavállalatok itteni leánycégei.
Amikor a titok megfejtésével próbálkoznak, a szakemberek gyakorlatilag valamennyi szempont körbejárásakor az erős szakmai bázishoz jutnak vissza. Nevezetesen ahhoz, hogy az OTP a kezdetektől felvette a kesztyűt a Magyarországra sereglő felkészült nyugati versenytársakkal szemben. A bankstratégiai erények mellett azonban határozottan kirajzolódnak azok a rendszerváltás előtti, múltban gyökerező társadalmi és marketinghatások, amelyek még manapság is az OTP malmára hajtják a vizet. Vörös Miklós fogyasztás-szociológus szerint például „meghatározó szerepe volt annak, hogy az OTP sokáig szinte monopolhelyzetet élvezett a lakossági bankok piacán, így az emberek emlékezetében a lakossági banki ügyletek szinte kizárólag az OTP-hez kötődtek.
A kliensek 84 százaléka határozottan elégedett bankjának kiszolgálásával, a finomabb megközelítésnél azonban az is kirajzolódik, hogy az ügyfelek körében a kényelem és a tájékozatlanság az úr, és erős kisebbségben vannak hazánkban pénzügyeiket tudatosan intéző állampolgárok. Növeli az OTP Bank társadalmi erejét tulajdonlásának jellege is, ezen belül is az a tévhit, hogy az emberek zöme szerint a vezető lakossági pénzintézet még mindig magyar kezekben van. Ehhez képest a tulajdonosok mintegy 80 százaléka jó ideje külföldi nagybefektető.
