BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Válságcsináló topmenedzserek: megfizetnek-e önhittségükért?

Válságcsinálók. A legkockázatosabb tényező az ember, hiszen az átláthatatlan termékeket, a kockázatos befektetéseket és a rizikós tőzsdeügyleteket a topmenedzserek hozzák létre, így az általuk megtestesített kockázattal is foglalkozni kellene.

A válság természetéről sok elemzés készült, ezek megpróbálják a problémák fundamentumait feltérképezni, azokat a konstrukciós és piaci hibákat, amelyek nemcsak a likviditást és a hozamokat képesek viharos gyorsasággal közvetíteni a világgazdaság valamennyi régiójába és szektorába, hanem a pénzügyi összeomlás hatásait is.

A fő kérdés azonban nem az, hogy mely termékek okozták ezeket a problémákat, hanem az, hogy milyen menedzseri attitűd. A spekulációs eufória és a korábbi óvatosságot felülíró, a folyamatos növekedési kényszernek behódoló vezetők és sztárbrókerek maguk is elhiszik a legvadabb szólamokat, és a saját növekedési vágyaik rabjává válnak. Ezek a piaci vaksággal párosulva – amely leginkább a katasztrófa iránti vakságra hasonlít – egyfajta önbeteljesítő jóslatként működnek.

A vezetők a statisztikailag kiszámított kockázatokról azt gondolták, kezelhető problémát jelentenek, a pénzügyi óvintézkedésekkel pedig bebiztosították magukat, csak olykor éppen ezen intézkedések kockázatainak a felmérése nem történt meg, és elmaradt a lehetséges visszahatások vizsgálata.

Ami azonban a legfontosabb: a gazdasági jelenségek vizsgálatánál az emberi tényező, az emberi esendőség és tévedés nem építhető be számszerűsített rizikófaktorként. Így a legnagyobb kitettséget minden piacon éppen a topmenedzserek növekedési „kényszerpályái” jelentik, valamint az az önhittség, amely a saját termékbe vetett feltétlen bizalomként, az elméleteik és cselekedeteik tévedhetetlenségeként jelenik meg.

Vajon a jövőben a felméréseknél nagyobb hangsúlyt kaphat-e a menedzsmenti kockázatoknak az elemzése, egyáltalán bekerülhet-e az a tanulmányokba? Ez iránt korábban éppen a hitelintézeti rendszerben volt leginkább igény. Létezik egy az USA-ban kitalált bankelemzési módszer, a CAMEL-elemzés, amelyben az M betű a menedzsment vizsgálatát jelenti. Sőt, mi több, a négy szem és a hat szem elve régóta ismert a hitelintézeti világban. De úgy tűnik, ez már réges-régen kevés, s ennek most még komolyabb bizonyítékát adta a jelenlegi válság, amely éppen a bankipar egykor híresen alacsony kockázatú szegmensét, az ingatlanfinanszírozást kezdte ki.

Nyilván van arra lehetőség, hogy a humánrizikó bekerüljön a rendszerbe, csak éppen a módszert kellene megtalálni. Ez elé azonban a gazdaság működésének logikája gördít akadályt. Hiszen a jókat a csalhatatlanság fénylő burka veszi körül, míg a bukottak megbélyegzettként többnyire soha többé nem kerülhetnek fontos pozícióba, ritkán okozhatnak újfent kárt. Így nagy kérdés, hogy a korábban sikert sikerre halmozó vezetők esetében hogyan lehet a reális kockázatot felmérni a múltbeli és jövőbeni cselekedeteik során.

Szükséges lenne az átláthatóság és a hétről hétre való követés megteremtése, a szabályok lazítása helyett pedig elkelne némi szigorítás a tőkepiacon, de ezt sajnos az amerikai törvényhozásban nem sikerült keresztülvinni a nyáron. Ugyanakkor már vannak, akik a bankok feltőkésítésének szabálylazítását követelik. Mintha éppen nem hitelválság lenne…

Ráadásul nemcsak a sztárbrókerek, hanem a korábban „érinthetetlen” óriásbankok és biztosítók vezetői is ugyanolyan kockázati tényezőt jelentenek. Nem is véletlen, hogy a válság kapcsán több fej hullott porba a legnagyobb társaságok éléről.

Azok a vezetők, akik egyelőre helyükön vannak, tudják, hogy elveszíthetik akár az éves fizetésüket is, ám korántsem biztos, hogy ez elegendő visszatartó erő ahhoz – figyelembe véve a korábban megkeresett milliókat –, hogy a jövőben ne kövessenek el hasonló hibákat. Hiszen a most elvesztett részvényesi érték újrateremtésére ismét hatalmas a kényszer, így minden kezdődhet elölről.

"Lehet, hogy kapzsik voltak a bankvezetők, sőt nem lehet, hanem biztos, de most segíteni kell, mert különben tényleg nagyobb lesz a baj, és nemcsak egy erős világgazdasági lassulást, hanem akár egy 1929-esnél nagyobb válságot láthatunk."

Olvassa el Heim Péter, az AEGON MAGYARORSZÁG Befektetési Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatójának véleményét teljes egészében a Világgazdaság üzleti blogjában, A pénz szavában

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.