DRASZTIKUS SVÁJCI MONETÁRIS LAZÍTÁS
A svájci 3 hónapos LIBOR irányadó pénzügyi referenciaértéknek tekinthető, ami megmutatja, hogy a svájci forrásköltségek hogyan változnak. A svájci jegybank 2008 október 8. óta 250 bázisponttal, drasztikusan 0,2 százalékra csökkentette az irányadó rátáját (100 bázispont egyenlő 1 százalékponttal). A 3 hónapos CHF Libor célsáv értéke így ennek megfelelően 0,00-0,75 százalékra esett (a 0,25 százalékos ráta ennek a sávnak a célértéke). A 3 hónapos CHF Libor, ami alapvetően leköveti és igazodik a jegybank célértékéhez az október eleji 3,1 százalékos csúcsáról egészen 0,45 százalékig mérséklődött március közepére. Ez ténylegesen rendkívüli mértékű monetáris lazítás igen rövid idő alatt, ami önmagában akár a hitelkamatok csökkenését is lehetővé tehetné.
MOST EGY PÉNZÜGYI KRÍZIS TOMBOL
A világban azonban egy eddig soha nem látott mértékű pénzügyi krízis tombol és a második világháború óta nem tapasztalt válságba merült a globális gazdaság. A Bloomberg vagy a Reuters terminálokon, a British Bankers’ Association által összegyűjtött jegyzések alapján minden nap 11 órakor hivatalosan közzéteszik a svájci 3 hónapos Libor értékét.
„Békeidőben”, azaz a Lehman bedőlése előtti korszakban még ezen az értéken lehetett forráshoz jutni. A pénzügyi válság által gerjesztett, külföldi bankok közti bizalmatlanságnak betudhatóan, azonban jelenleg ennél a referenciaértéknél a piacon már csak magasabban lehet forrást kapni. A partner és hitelezési kockázat beárazásával csak bizonyos plusz prémium kifizetésével lehet forráshoz jutni. Ennek értéke ez elmúlt időszakban megközelítőleg 40 bázispontra tehető. A svájci jegybank monetáris lazítása így csak korlátozottabban érezhető. Ez azonban még a kisebb probléma.
AZ ORSZÁGKOCKÁZATI PRÉMIUM
Szintén a gazdasági válságnak betudhatóan az egyébként is rossz magyar makrogazdasági fundamentumok 2008 végétől már drasztikusan romlani kezdtek és a külső egyensúlyi helyzet stabilizálása érdekében már IMF hitelfelvételhez folyamodott az ország. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi befektetők érezhetően átárazták a Magyarországhoz kapcsolódó rizikófaktorokat. A svájci 3 hónapos Libor csökkenésével párhuzamosan a magyar országkockázat drasztikusan megugrott.
(Magyarország a Euromoney legfrissebb országkockázati listáján is hat helyett csúszott vissza: a márciusi jelentés szerint a korábbi 48. helyről az 54-re estünk, a lehetséges százból csak 57,34 pontot szerezve. Hazánkat a hitelminősítők véleménye valamint az általános gazdasági teljesítmény és a politikai kockázat miatt sorolták vissza a legfrissebb felmérésben.)
A CDS szpredek által árazott egy éves országkockázat a tavaly szeptember előtti átlagos 50 bázispontról (0,5 százalékról) februárra 600 bázispontos (6,0 százalékos) érték fölé ugrott és jelenleg is a közelében tartózkodik. A forrásköltségek kalkulálásánál ez az érték (+600bp), mint prémium közel egy az egybe beépül, így nemhogy olcsóbbá, de itt Magyarországon általánosságban sajnos drágábbá válik a finanszírozás.
Így a svájci referencia forrásköltség hiába csökkent 2,65 százalékkal, az országkockázati prémium ugyanezen időszak alatt több, mint 5,5 százalékkal ugrott meg. Nem beszélve a globális pénzügyi válság miatt kialakult partnerkockázati prémiumról és a nemzetközi piaci szereplők egyébként is lényegesen megcsappant likviditási helyzetéről. Az anyabankok szintjén általánosan jelentkező forrásszűkösség, valamint a partnerkockázati prémium piaci beárazódása és a magyar országkockázat megugrása összességében bőven ellensúlyozta a svájci jegybank kamatvágási kampányának hatását.
INTERVENIÁL A SVÁJCI JEGYBANK - HATALMAS FORDULAT
Az CHFHUF keresztárfolyamban március 12-én látott hatalmas fordulat (napon belül -5 százalékos) azonban alapvetően nem annak köszönhető, hogy a svájci jegybank (SNB) még további 25 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatrátáját. Az SNB bejelentette, hogy annak érdekében, hogy elejét vegye a svájci frank további erősödésének (ami rontja a svájci cégek exportkilátásait) be fog avatkozni a piacon és a frankkal szembeni más devizák vételeivel fogja gyengíteni az árfolyamot.
Ilyen jellegű intervencióra már 1992 óta nem volt példa, így nem is csoda, hogy 1999 óta a legnagyobb napon belüli veszteségeit volt kénytelen elkönyvelni a svájci frank az euróval szemben. Az SNB közleménye szerint ”határozott intézkedésre van szükség, hogy erőteljesen lazítani lehessen a monetáris kondíciókon”.
A jegybank elsősorban azért szánta el magát erre a lépésre, mivel a svájci frank, a dollárhoz hasonlóan egyre inkább egy „mentsvár” devizának kezdett el számítani a globális gazdasági válság fokozódásával. Ennek hatására pedig július végétől számítva mintegy 10 százalékot erősödött a frank az euróval szemben, a bejelentést követően azonban ennek a harmadát rögtön vissza is korrigálta a svájci deviza.
