Jellemző motiváció a pálfordulás mögött, hogy a jelenlegi gyorsjelentési szezonban az amerikai vállalatok a legtöbb esetben a vártnál jobb egy részvényre jutó nyereségről számoltak be, ez pedig arra sarkallta az amerikai elemző társadalmat, hogy pánikszerűen felülvizsgálják feltételezéseiket, nehogy "kimaradjanak a jóból".
Ennek következményeként az S&P 500 cégek 2010-es összesített részvényenkénti profit előrejelzése 72,5 dollárról 74,5-re emelkedett, ami közel 25 százalékos javulást jelent az idei évhez képest (2009-re ezen érték 59.8 dolláron áll).
De ezen magatartás jól tükröződik a részvénypiaci árfolyamokban is, hisz egyre többen beszélnek arról, hogy a válság legrosszabbján már túl vagyunk, és remek beszállási pontokat lehet találni a piacokon. Gyakorlatilag annyira előreszaladtak a jövő árazásában, hogy elfeledkeztek a jelenről és a szigorú, csúnya tényekről. Egyszerűen a profitéhség hajtja felfelé az árfolyamokat, sok esetben azon motiváció, hogy nem akarnak kimaradni az eddig partvonalon álló befektetők a nagy emelkedésből, csak hát ezen nem 50 százalékos index emelkedésnél kell elgondolkodni.
Pláne, hogy a vállalatok folyamatosan csökkenő fogyasztói kereslettel szembesülnek, és ez a közeljövőben sem fog változni, így önmagában nem sokat érnek a profitszámok. Intő jel lehet az is, hogy a nagybankok profitjainak nagy része a kereskedésből származik, és nem a normál tevékenységből, így gyakorlatilag elmondható, hogy visszatértek a válság előtti habitusokhoz, tudniillik a tőkeáttétellel való kereskedéshez, amit persze nagyban segít a kormányzattól kapott tőkeinjekció is.
Ha elkezdenek újra a rossz hírek szivárogni, akkor könnyen egy újabb nagy menekülésbe torkolhat a mostani nagy optimizmus, bár ennek bekövetkeztét nehéz előrelátni, a jelenlegi hangulat akár még hetekig is kitarthat. A tudatos befektető/kereskedő igyekszik csökkenteni a kockázatokat, a meglévő profitokat bebiztosítani, illetve jóval kisebb pozíciómérettel mozgolódni a piacokon, nehogy meglepetés érje.
