Már nem a LIBOR számít

Devizahitelezés. Csökken a svájci frank bankközi kamata, esik az országkockázati felár, mégsem mérséklődnek érdemben a devizahitelek kamatai – panaszkodnak a devizahitelesek. A három hónapos svájci frank LIBOR (londoni bankközi kamatláb) tegnap mindössze 0,357 százalék volt, a három hónapos Euribor (vagyis az euró bankközi kamata) 0,884 százalékon állt, az ötéves magyar államkötvény határidős biztosítás ügyleteinek (CDS) felára pedig a múlt hét végére 225 bázispontra süllyedt. (Utóbbi egyébként még mindig magasnak számít, a „békeidőkben”, vagyis 2008 előtt 30 bázispont körül volt a magyar állampapír CDS-felára.)

A hitelintézetek azonban állítják: a hitelek költségei mindezek ellenére sem csökkentek komoly mértékben. A devizahitelek árazását nem kizárólag a referenciakamatok – Euribor, LIBOR – szintje, hanem számos más tényező – így a nem fizető ügyfelek száma – is befolyásolja – mutatnak rá a CIB Banknál. A CIB elismeri: a referenciakamatok, az országkockázati felár és a swapköltségek is csökkentek tavaly ősz óta, az ügyleti kockázatok viszont eközben nagymértékben növekedtek. Egyre több ügyfél kerül ugyanis nehéz helyzetbe: a pénzügyi felügyelet adatai szerint március végén már 633,5 milliárd forint volt a háztartások problémás hitelállománya, ez 24 százalékos emelkedés az év eleje óta. A növekvő nemfizetési rátákat pedig a bankok kénytelenek beárazni a hitelkamatokba.

A válság kirobbanása előtt a LIBOR jó mérőszám volt a forrásköltség változásának nyomon követésére. A svájci frank LIBOR és a piaci lakáscélú jelzáloghitelek forrásköltsége, valamint a kölcsön kamata között nagyon erős volt a korreláció – mondják a Budapest Banknál. Nagyjából 3,5-4 százalékpontnyival volt magasabb egy átlagos svájcifrank-alapú lakáshitel THM-je a három hónapos LIBOR-nál.

A pénzpiaci válságban a londoni bankközi kamatláb és a magyarországi hitelkamatok közötti kapcsolat az ügylet finanszírozásához köthető felárak emelkedése miatt megszakadt. A bankok forrásköltségei már 2008 elejétől emelkedtek, először csak kisebb, majd 2008 őszén a korábbinál sokkal nagyobb mértékben, és 2009 márciusában tetőztek. Akkor már több mint 7 százalékpontnyira nyílt az olló az itteni frankalapú lakáshitel-THM-ek és az alpesi deviza bankközi kamata között. A tavaszi csúcshoz képest a piac azóta lassan bár, de elkezdett megnyugodni, és ezzel együtt enyhültek a forráshoz jutási lehetőségek és költségek.

Az MNB statisztikái szerint a svájcifrank-alapú jelzálogkölcsönök THM-je február végén tetőzött, azóta kismértékben enyhülnek a kamatok. Egy átlagos frankalapú lakáshitel költségmutatója februárban 7,7 százalékos volt, ez június végére 7,39 százalékosra mérséklődött, a szabad felhasználású jelzálogkölcsönöknél ez az adat ugyanezen idő alatt 8,52 százalékról 8,01-re csökkent.

A „békeévekben” tapasztalt 6 százalék alatti lakáshitel-THM-ek ideje azonban még messze van, sőt a piaci szereplők szerint akár évekig is tarthat, mire viszszatér. Ennek egyik oka, hogy az MNB által kezdeményezett devizahitelezési önszabályozás miatt a jenhitelek után várhatóan a frankalapú kölcsönök is eltűnnek majd a banki termékpalettákról, az euróforrások viszont drágábbak, így az eurókölcsönök kamata is szükségszerűen magasabb lesz. HB