A kutatás-termelés szegmens csapnivaló eredménye nem volt annyira meglepő az alacsonyabb volumen, az erősebb forint és a kisebb gázárak tekintetében. A feldolgozás-kereskedelem és a csoportszintű üzemi eredményt (EBIT) ugyanakkor jelentősen segítette a nyersolajkészletek átértékelése (az olajárak emelkedésével párhuzamosan) és az INA ügyletek eredménye.
A finomításban az egyszeri tételek nélkül elég haloványnak tűnik az eredmény, mivel a szűkebb dízelárrések nyomást gyakoroltak az üzemi eredményre, amelyet a benzinárrések emelkedése nem tudott kompenzálni (a Mol termékszerkezete az utóbbi években a dízel felé tolódott el). Nehéz azonban megbecsülni, hogy a piaci szereplők pontosan milyen készlethatásokkal számoltak a divízió kapcsán, bár a szegmens eredménye vélhetően nagyjából megfelelt a konszenzusnak.
A vegyipari szegmens eredménye sem hozott pozitív meglepetést, mivel az integrált vegyipari marzsok rekordmélységbe kerültek a második negyedévben az olaj- és egyéb alapanyagárak emelkedésének köszönhetően. A divízió eredményét még az időszak során tervezett leállás is sújtotta.
A pénzügyi tételek megugrását a forint erősödése mellett egyéb egyszeri tételek is segítették. A nettó eladósodottsági ráta 35,5 százalékra csökkent az első negyedév végi 41 százalékról, amelyben a hazai deviza erősödése és az INA konszolidációja is szerepet kapott.
A folyó negyedévben az iparági helyzet valamelyest javult (a vegyipari marzsok és az olajárak is emelkedtek), összességében azonban továbbra sem túl rózsás a kép: a finomítói környezet továbbra is gyenge, az olajárak volatilitása pedig szintén kockázatot hordoz a működés szempontjából.
