A vizsgálatba bevont nyolc bank: a Goldman Sachs, a Morgan Stanley, az UBS, a Citigroup, a Credit Suisse, a Deutsche Bank, a Crédit Agricole és a Merrill Lynch, amely jelenleg a Bank of America tulajdona. Az érintett hitelminősítő intézetek pedig a Standard and Poor’s, a Fitch és a Moody’s.
A bankok és a hitelminősítők kapcsolatának vizsgálata 2008-ig nyúlik vissza. Akkor a főügyészi vizsgálatot követően a cégek beleegyeztek abba, hogy több információt kérnek a bankoktól a minősítésre váró papírokról. A The New York Times úgy tudja, számos Wall Street-i óriásbank hatalmas fizetésekkel csábította magához a korábban a hitelminősítőknél dolgozó szakértőket, akik azután volt kollégáikkal működhettek együtt.
Egy a Szenátus illetékes bizottságához eljuttatott e-mailváltás megmutatta, hogy a banki alkalmazottak jelentős részt vállaltak az elvileg független minősítési folyamatban. A Goldman Sachsnél külön kifejezést (ratings arbitrage) alkalmaztak arra a folyamatra, amely során a legrosszabb papírokat összecsomagolták, hogy a valósnál jobb minősítést kapjanak. A minősítő cégek megkönnyítették ezt azzal, hogy weboldalukon közzétették a módszereiket.
Az érintett bankok ezután a valósnál jobbnak minősített, jelzálogalapú eszközöket adták el a befektetőknek, alkalmasint úgy, hogy ők a papírok bedőlésére fogadtak. Ezt a vádat hozták fel a Goldman Sachs ellen és a The Wall Street Journal szerint a Morgan Stanley esetében is felmerült ilyen gyanú. Egyelőre a Goldman ellen indított tőzsdefelügyeleti eljárás a legmagasabb szintű vizsgálat az állítólag csalások ügyében. Ha Cuomo megalapozottnak találja a gyanút, akkor akár polgárjogi- akár büntetőjogi eljárást a vizsgált bankok ellen.
