Nemrég a spanyolok, aztán a hollandok szigorítottak a fedezetlen (naked short), illetve a fedezett short-ügyleteken. A fedezett short-ügylet esetén a befektető a termék árfolyamesésére játszik, ennek érdekében kölcsönkér az adott instrumentumból (természetesen az értékpapír kölcsönzési díjának megfizetése mellett), és azokat eladja.
Optimális esetben az árfolyamcsökkenést követően visszavásárolja a terméket, így az árfolyam-különbözet csökkentve az értékpapírok kölcsönzési díjával lesz a nyeresége. A fedezetlen short-pozíció azzal az előnnyel jár, hogy nem szükséges kölcsönvenni az adott értékpapírt, hanem egyszerően úgy lehet értékesíteni azt, hogy nincs is a tulajdonunkban.
Természetesen erre nem minden ország szabályozása, illetve intézményrendszere ad lehetőséget. Ez a rendszerszintű probléma azonban nem oka, hanem okozata annak, hogy egyes politikusok, döntéshozók és kormányzatok elkényelmesedve figyelik a folyamatokat. Amennyiben egy országgal kapcsolatban sem egy extrém pozitív, sem egy extrém negatív sztorit nem lehet kreálni (pedig ilyenekkel volt tele az utolsó 1-2 esztendő), akkor általában a nagy piaci szereplők békén hagyják az adott országot, régiót.
Magyarország esetében egy extrém negatív forgatókönyvet tudtak meglovagolni a befektetők 2008 őszén - 2009 elején, ám amikor már elültek a hullámok, akkor pedig extrémen pozitív forgatókönyvet vázoltak a hazai piac kapcsán, ezért lehetett huzamosabb ideig felülteljesítő a magyar piac a régiós társaihoz képest.
A történet tanulsága véleményünk szerint nem az, hogy meg kell tiltani a short-ügyletek végrehajtását, mivel bizonyos tekintetben ezek is a tőzsdei folyamatok szerves részét képezik (érdemes elgondolkodni azon, hogy a long ügyleteket miért nem korlátozza senki). Sokkal inkább az, hogy a mögöttes problémákat kell orvosolni hiteles programok beindításával.
