Az 1998-tól működő PGA garanciát nyújt a pénztártagok magánnyugdíjpénztárakkal szemben fennálló követeléseinek teljesítésére, amennyiben a pénztár a törvényben előírt mértékben és határidőben nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. Az ÁSZ azt ellenőrizte, hogy a PGA betöltötte-e szerepét a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben.
A PGA saját tőkéje 2009 végén 9,7 milliárd forint volt, éves átlagos kezelt vagyonarányos nettó hozama a vizsgált tíz év alatt 2 százalék és 13 százalék között alakult. Az vizsgálat megállapította, hogy a Garancia Alap működése kockázatos, mivel végső soron a központi költségvetés tartozik helytállni a magánnyugdíjpénztári tagok követeléséért.
A magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetésével az állam azt is vállalta, hogy a kieső járulékbevételt a Nyugdíjbiztosítási Alapnak a központi költségvetésből megtéríti, ami 2009 végéig 2043 milliárd forint kiadást és egyben államadósság növekedést okozott – áll a jelentésben.
Az ÁSZ szerint a végrehajtási rendelkezések hiányában a rendszer nem átlátható és nem kiszámítható, a magánnyugdíjpénztár tagja megközelítőleg sem tudja kalkulálni, hogy mekkora járadékszolgáltatásra számíthat. Nem volt megállapítható továbbá, hogy a PGA tevékenysége megfelelő mértékű garanciális biztosítékot nyújt-e a magánnyugdíjpénztári rendszer működéséhez.
Az ÁSZ számítása szerint a PGA 2009. év végi vagyona mintegy 12 ezer fő átlagos összegű egyéni számlakövetelésre biztosított volna fedezetet, ami a több mint 3 millió fő taglétszámhoz viszonyítva aránytalanul kevés. Az ÁSZ ezért azt javasolja a kormánynak, hogy méresse fel a Garancia Alap kockázatait és dolgozza ki a kockázatok csökkentéséhez szükséges jogszabálymódosításokat.
