Balogh László szerint a pénzpiacon érzékelhető a válság hatása: a pénzintézetek prudensebb gyakorlatot folytatnak a hitelek kihelyezésénél, ugyanakkor a gazdaságpolitika éppen a hitelezési aktivitás fellendülését várná. Ez a kettőség jellemzi az uniós országokat is.
A 2009 szeptemberi mélypont után lassú, bizonytalan, de érzékelhető hitelezési növekedés tapasztalható Nyugat-Európában. Az EKB vonatkozó elemzései megmutatják, hogy egyelőre nem állapítható meg egységes európai trend. A közép-európai régió is túlesett a mélyponton, az utolsó néhány hónapot tekintve a térségben is javult a helyzet, leginkább Lengyelországban. 2011-ben a várakozások szerint a törékeny egyensúlyozás lesz jellemző, a növekedési pálya fenntartása a cél.
A magyar banki hitelállomány másfél éve zsugorodik, az utolsó 12 hónapban 6 százalékkal csökkent, világos, hogy a lakosság egy része annyira eladósodott, hogy gyakorlatilag fizetésképtelenné vált, vagyis felvételére nem gondolhat. A lakosság egy másik, jelentős része pedig annyira kifeszített gazdálkodásra kényszerül, hogy szintén alapos megfontolásra kényszerül a hitelek felvétele terén. Ebben a szegmensben a nagyobb óvatosság hatására inkább a megtakarítások növekedése a jellemző: a válság megtette a hatását a hitelfelvételi kedv tekintetében. A lakossági hitelezés tovább gyengül, a mélypontot jövő év elején éri el.
Tanulságos a hitelek és betétek kamatlábainak alakulása. Két százalékos kamatkülönbözet mutatkozik a forint és az euróhitelek között, miután megszűntek a jelzálog alapú, devizahitelek. Ez a különbözet már elég alacsony ahhoz, hogy a lakosságot a biztonságosabb forinthitelek irányába vezesse az euró hitelektől. A svájci franknál ez lényegesebb magasabb, a fogyasztási hitelek pedig ettől elszakadnak a kamatlábak terén. A kamatszintek a forinthitelek esetében lassabban csökkennek, ennek oka az ország kockázati felárának emelkedése.
A friss adatok szerint a 90 napon túli késedelmes hitelek aránya majdnem 8 százalékot ért el. A mélypont itt nem látható, de a remények szerint 2011-ben fordulhat a trend. A rendszerben a jelzáloghitelek sok gondot okoznak: ezek 78 százaléka deviza, az állomány pedig csak lassan csökken a forinthitelek alakulása szerint, illetve a devizahitelek kifutásának megfelelően. A devizahitelek forintra történő átváltása pedig olyan nagy költséggel jár, hogy nem éri meg az ügyfeleknek.
A legtöbb Nyugat-európai országban a lebegő kamatozású hiteleknél a felár nem változtatható. A térségben a devizahitelek kamatai a referencia kamatokhoz kötődnek, ezekben az országokban azonban a bankok belátták, hogy számukra is ez a megfelelőbb szabályozás. A devizahitelek költségei Magyarországon a legmagasabbak, ez nagy szerepet játszott a hitelportfóliók romlásában.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy nem törvényszerű, hogy egy megrendült bank feláldozza a kamat transzparenciát a gyors nyereség oltárán. Ez jól látható a Société Générale vagy az UBS által kínált hiteleken, amelyek áttekinthető, visszakövethető kamatozású hiteleket kínálnak. Hosszú távon tehát szabályozási politikai lépések szükségesek a kamatmeghatározási gyakorlat átalakításához a kiszámíthatóság érdekében. A lebegő kamatozás és a fix felár kombinálása reálisan követhetővé teszi a gazdasági folyamatokat, így elkerülhető a hitelek túlárazása, amely végső soron gyengíti a hitelfelvételi képességet is.
