„Jóval nagyobb teher lenne, mint a társasági gyakorlatilag ez lenne a fő elvonás, nagyjából a bankadó nagyságrendjében” – információink szerint így kommentálták belső körben enyhén feldúltan az egyik biztosító vezetőségében a sajtóban megjelenteket a tranzakciós adóról. A társaság gyors számításai szerint az új elvonás egy- és kétmilliárd forint közötti terhet jelentene, a fő tételek között egyebek mellett a tőkéjük forgatása, befektetése és a kárkifizetések terhe szerepelne. Nem véletlenül említették egyébként az elvonással kapcsolatosan a bankadót: az állam ugyanis a kiszivárgott hírek szerint körülbelül annyi pénzintézeti befizetéssel, mintegy 90 milliárd forinttal számol, mint amennyi bankadó jövőre kivezetendő, a költségvetésből eltűnő 50 százaléka.
Az új adóval kapcsolatosan továbbra is sok a kérdőjel: azon kívül, hogy nem tudni a pontos adóalapot, adómértéket, az sem világos, hogy miként hatna az adó bevezetése a gazdaság egészére. Ha „fogyasztót” terhelő adónak tekintjük, akkor félő, hogy sok cég pluszköltsége mellett emelkedhet a „számlaelkerülés” és a készpénzhasználat aránya, ezzel csökkenhet a bankok jövedelmezősége is. A pénzügyi műveletek drágulása miatt elképzelhető, hogy sok cég elgondolkodna az ország „kikerülésén”, nem is beszélve arról, hogy ha technikailag forgalmi adóként vezetné be a kormány a terhet, akkor ütközne a pénzügyi szolgáltatások áfamentességét kimondó uniós irányelvvel.
Ha pedig a tranzakciós adót a növekedést visszafogó hatása miatt az IMF vagy az MNB által is bírált bankadó folytatásának tekintjük, akkor értelemszerűen ez a teher is hasonlóképp hat a GDP-re.
A piac és a nemzetközi szervezetek persze döntően nem bevételnövelő intézkedéseket, hanem kiadáscsökkentő, „strukturális” reformokat várnak a magyar kormánytól. A kormány szempontjából ugyanakkor a banki tranzakciók megadóztatása nem feltétlenül ésszerűtlen döntés, elvégre bevezetése, amelynek technikai feltételei lényegében adottak, a költségvetési hiány csökkentésére viszonylag egyszerű megoldást kínál.
Emellett a gazdaság egészére gyakorolt hatása feltehetően nem lesz jelentős, szemben a hosszú távú strukturális reformokkal, amelyek rövid távon szinte biztosan fékezik a gazdaságot, gerjesztik az inflációt – és nem utolsósorban – a háztartások számára jóval nagyobb terhet jelentenének. Kérdés persze, hogy mit szólnának egy ilyen adó bevezetéséhez a befektetők. A várható negatív reakciók mellett akadhatnak, akiket valamelyest és átmenetileg megnyugtat egy ilyen hír is, amely végső soron a kormány elkötelezettségét mutatja a költségvetési deficit lefaragása mellett.
Az Európai Bizottság tavaly szeptemberi javaslata szerint tranzakciós adót a pénzügyi intézmények közötti, pénzügyi instrumentumokkal folyó tranzakciókra vetnék ki, részvény- és kötvényügyletek esetében 0,1, míg a származtatott termékekkel történő tranzakcióknál 0,01 százalékos kulccsal. A brüsszeli javaslat értelmében a magánháztartásokkal vagy a kkv-kal folytatott tranzakciók nem esnének az adó hatálya alá. A bevezetést több EU-tagállam, köztük a londoni City érdekeit szem előtt tartó Egyesült Királyság a kezdetektől fogva ellenzi, de az eredetileg a bevezetés mellett kardoskodó Németország is módosította már az álláspontját. Berlin két hete olyan félutas megoldást terjesztett a többi tagállam felé, amely szerint az adó csak a tőzsdei cégek részvényügyleteit terhelné. Hasonló típusú adót vezetne be egyoldalúan már augusztustól az újraválasztásáért kampányoló francia államfő, Nicolas Sarkozy is.
További részletek a mai Világgazdaságban
