Egészségbiztosítás: Elillantak a remények

Két éve támogatják adókedvezménnyel a munkáltatói juttatásként adható egészségbiztosításokat. A biztosítók közül többen is piacra léptek ilyen termékekkel, miközben néhány éven belül 50-100 milliárdos egészségbiztosítási piacot, és lényegesen kevesebb hálapénzt vizionáltak Magyarországon. Mostanra azonban a lelkesedés leült, a piac ugyanis egyáltalán nem kezdett növekedni a megálmodott ütemben. A piaci szereplők szerint leginkább csak csoportos vállalati biztosítás formájában lehet eladni az egészségbiztosításokat, de ezt sem kötik meg a cégek a munkavállalók nagy részére. „A munkáltatók nem becsülik meg szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás megkötésével a beosztott munkatársaikat, legfeljebb csak a top vezetőkre kötnek ilyet” – mondják a Signal Biztosító szakértői.

A munkavállalók pedig saját pénzből nem vásárolnak egészségbiztosítást, mivel a munkabérek alacsonyak, így a cafeteriából inkább a gyorsan készpénzre és fogyasztásra váltható juttatásokat választják. Tavaszi Beatrix, az Aegon Magyarország termékfejlesztési igazgatója szerint a privát egészségbiztosítási rendszerben lévő szerződött magánszemélyek száma alig haladja meg a 2 ezer főt, vagyis tömeges keresletről a piacon aligha lehet beszélni.

Az egészségbiztosítások elterjedését a szakemberek szerint számos ok hátráltatja, ezek közül az egyik a szolgáltatások magas ára, az Unionnál, amely már 2008 óta jelen van ezen a piacon, az a tapasztalat, hogy egyértelműen csak a magasabb jövedelmű, családos ügyfelek keresik a terméket. A Generalinál és az ING-nél az egészségbiztosítások átlagos éves díja 120 ezer forint körül van, az Uniqánál ennek az összegnek a feléért kötnek évente egészségbiztosítást, az Allianznál 1000-5000 forint között mozog a havidíj. A Generali számításai szerint egyébként ilyen áron is megtérülne a biztosítási díj, felmérésük szerint ugyanis egy átlagos magyar háztartás évente 180 ezer forintot hagy ott egészségügyi kiadásokra.

Az ár mellett a szolgáltatások színvonalával is gondok vannak, ami nem feltétlenül a biztosítók hibája. A piaci szabályozás rendezetlensége és a megfelelő minőségű – elsősorban kórházi – szolgáltatók hiánya nem teszi lehetővé a teljes körű ügyfélkiszolgálást az orvosi ellátásra vonatkozó egészségbiztosítások esetében – magyarázza Kozek András, az Allianz vezérigazgató-helyettese. Az Uniqánál is ez a tapasztalat: az egészségügyi szolgáltatást nyújtó magánbiztosítások lényegében csak a járóbeteg ellátásra, a diagnosztikára és az egynapos sebészeti beavatkozásokra korlátozódnak, esetleg fedezik a rendszeres szűréseket is. A kórházi fekvőbeteg-ellátásra viszont nem terjed ki a fedezet, vagy ha mégis, akkor jelentős felárat kérnek a biztosítók anélkül, hogy a szolgáltatás színvonalát egyértelműen garantálni lehetne.

A nehézségeket fokozza, hogy a szolgáltatási oldalon a kínálat nehezen bővül, mivel egy-egy magán egészségügyi intézményt elindítani csak hatalmas beruházásokkal lehet, amire viszont kevesen vállalkoznak, hiszen a megtérülésre kevés a garancia, főleg miután az intézményt esetleg eltartó magánbiztosítások sem fogynak. „A kereslet részben a kínálat szűkössége miatt nem tud nőni, a kínálat pedig a kereslet alacsony szintje miatt bővül lassan” – foglalja össze a helyzetet Tavaszi Beatrix.

Azok, akik ezt megszokták, úgy vélekednek, inkább fizetnek akkor, amikor megbetegszenek, mint hogy előre költsenek egészségbiztosításokra. Mellesleg ha az egészségbiztosítások nem terjednek ki a kórházi ellátásra, akkor egy kórházi kezelést igénylő betegség vagy műtét esetén az egészségbiztosítással rendelkező beteg is ugyanúgy előveheti a borítékot.

Azok, akik ezt megszokták, úgy vélekednek, inkább fizetnek akkor, amikor megbetegszenek, mint hogy előre költsenek egészségbiztosításokra. Mellesleg ha az egészségbiztosítások nem terjednek ki a kórházi ellátásra, akkor egy kórházi kezelést igénylő betegség vagy műtét esetén az egészségbiztosítással rendelkező beteg is ugyanúgy előveheti a borítékot. -->