Félreáraz az olajpiac

A piaci szereplők nem értik, milyen hatással lesznek az árakra a most elmaradó beruházások, mondják olajpiaci elemzők. Mint a Bloomberg felhívja rá a figyelmet, a bécsi székhelyű JBC Energy kutatói szerint már 2019-ben 100 dollár fölé kapaszkodhat az olaj hordónkénti ára, miközben a határidős kontraktusok egyelőre legalább harminc százalékkal alacsonyabb összeget vetítenek előre. S az edinburgh-i Wood Mackenzie cég is rámutat: ahogy tavaly nyár óta az olaj ára megfeleződött, a termelők összesen 126 milliárd dollárral csökkentették kiadásaikat. 2020 decemberi szállításra az északi-tengeri Brent ára 75 dollár körül mozog, vagyis jóval az elemzők által becsült szint alatt. A Royal Dutch Shell is azt jelzi előre, hogy ebben az időszakban már 90 dollár felett lesz a barrelenkénti ár. Az említett társaságok úgy vélik, hogy minél tovább marad ilyen alacsony az ár, annál nagyobb és gyorsabb ütemű lehet a drágulás mérete és folyamata – a most elhalasztott fejlesztések miatt. A Brent ára egyébként idén 13 százalékkal ment feljebb, de még így is 43 százalékkal elmarad a tavalyi júniusi szinttől.

A Brent hordónkénti ára 65 dollár körül alakult kedden, míg az amerikai WTI alapfajtáé 56-57 dollár között mozgott. Az olajpiacon spekuláló fedezeti alapok azonban már felfigyeltek a piaci mozgásokra, s az áresésre játszó rövid pozícióik több mint harminc százalékát feladták, s inkább az árak emelkedésére számítanak. Ennek részben talán rövid távú okai is vannak: a jemeni harcok eszkalálódnak, s félő, hogy a konfliktus Szaúd-Arábiára is átterjed, esetleg akadályozva az olajszállításokat. A rövid idő alatt felére zuhant ár miatt az amerikai kitermelés is lassan és fokozatosan csökken. Április közepén az Egyesült Államokban naponta 9,37 millió hordót töltöttek tele nyersolajjal, ez hathetes mélypont, ám 2009-ben az amerikai kitermelés még csak napi 5,4 millió barrelt tett ki. Október óta azonban az amerikai fúrótornyok 56 százalékát állították le, mert a palaolaj kitermelése igazán a százdolláros ár mellett bizonyult nyereségesnek. Ám Montanában, Észak- és Dél-Dakotában, a palaforradalom központi térségében az információs technológiában élenjáró kaliforniai Szilícium-völgyhöz hasonló innovatív energetikai térség alakul ki, s az új eljárások rugalmasabb és olcsóbb működést tesznek lehetővé.

Az olajár esését az amerikai kínálat bővülése, és a globális, de leginkább a kínai kereslet mérséklődése idézte elő, Szaúd-Arábia pedig a novemberi OPEC-ülésen nem volt hajlandó a kitermelés visszafogására az ár megvédése érdekében. Tette ezt részben azért, hogy nehéz helyzetbe hozza a palatechnológiában érdekelt amerikai cégeket.

A trend megítélésében ugyanakkor nagy a bizonytalanság. Az amerikai energiaügyi hivatal (EIA) áprilisi jelentése szerint a WTI decemberi szállításai árai 52 dolláros átlagot mutatnak, de a piaci várakozások 32 és 97 dollár között szóródnak. Az EIA hozzáteszi: ha az Iránnal kötött nemzetközi atomenergiai alku nyomán Teherán újra exportálhat olajat, akkor majd az előrejelzésekből le kell vonni 5-15 dollárt. Az amerikai ügynökség jelenleg azt várja, hogy a Brent hordónkénti átlagára idén 59, jövőre 75, a WTI fajtáé 52 és 70 dollár körül ingadozhat. Hacsak meg nem jelenik a színen Irán.