Egyelőre a 48 dolláros szintnél kapott támaszt a texasi WTI típusú olaj ára, miután több mint ötszázalékos zuhanást szenvedett a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a szövetségeseinek csütörtöki döntése után. A kartell tagjai és külső támogatóik – köztük Oroszország – bécsi tanácskozásukon jövő március végéig meghosszabbították a világpiaci kínálatot összesen napi 1,8 millió hordóval mérséklő, januártól élő termeléscsökkentésüket. Ennél a befektetők határozottabb és kiszámíthatóbb lépésre vártak, ami lehetett volna egy hosszabb időre szóló vállalás vagy egy további kínálatszűkítő lépés. Egyik sem lett, s ami az elemzők szerint még nagyobb gond, hogy az OPEC, korábbi gyakorlatától eltérően, semmilyen utalást nem adott arra, miként képzeli el a jövőt, ha lejár az újabb határidő is, és milyen exit stratégiát látnak kivitelezhetőnek.
A Bloomberg arra emlékeztet, hogy a múlt tapasztalatai alapján egyszer csak elkezd repedezni az egység, és lesznek renitensek a szegényebb tagállamok közül, akik saját bevételeik növelését fontosabbnak tartják, mint például azt, hogy a szaúdi devizatartalék csökkenéséért aggódjanak. A szolidaritás egy határig megy, ám a nélkülözések sújtotta Venezuelát például nehéz lesz rábírni, hogy tartson ki, amíg az ár stabilan az 50 dolláros szint fölé megy. A trükkök alkalmazása ma is bevett szokás: a Bloomberg fedte fel azt a titkos venezuelai–szíriai modellt, amellyel kijátsszák a polgárháborúba süllyedt arab ország elleni embargót. A szíriai olajat Venezuela jelentős diszkonttal veszi meg, orosz tartályhajókkal a karib-tengeri Aruba szigetére szállítják, ahol az amerikai Valero tulajdonában lévő, de a venezuelai nemzeti olajcég, a PDVSA által bérelt finomítóban lepárolják, a készterméket pedig sajátjukként exportálják – akár az Egyesült Államokba. Ezzel hatalmas pénzeket lehet keresni. A belharcok előtt az OPEC-en kívüli Szíria napi 400 ezer hordó olajat termelt, ma ennek a tizedét hozzák a felszínre.
Venezuela is bajban van, napi 1,96 millió hordós termelése tíz százalékkal marad el a tavalyitól, mivel az ágazat újraállamosítása után a profitot felélik, miközben a mezők, az infrastruktúra tönkremegy.
Ha az egyezség megéri a jövő márciust, arra semmilyen garancia sincs, hogy a túlkínálat nem jelenik meg újra a piacon Sőt, ez inkább borítékolható, egyrészt az 50 dollár feletti ár esetén már tekintélyes nyereséget hozó amerikai palaolaj-termelés felfutása miatt, másrészt az oroszoknak is fel kell tölteniük a kasszát a jövő évi választások előtt, hogy a nép tudja, kire kell szavaznia. Ehhez pedig az is kell, hogy az állami Rosznyefty „hibernált”, a kitermelés elindítására váró olajmezőit felébresszék – véli Roland Smith, a Citigroup energetikai elemzője.
Ha most meg is roppant az olajár, ez átmeneti lesz, s a megállapodás újra az 50–60 dolláros sávba tereli a jegyzést. A legideálisabb az lenne, ha a nemzetközi kereslet markánsan növekedne, s ezen az áron is felszívná a felesleget a piacról. A Nemzetközi Energiaügynökség a kereslet növekedését valószínűsíti a második fél évre, a kérdés csak annyi, hogy a pluszigény azonnali kielégítéséből ki nyeri majd a legtöbbet.
Olajáresést jósol az orosz jegybank
Középtávon nagy a valószínűsége annak, hogy hordónként 40 dollárra esik vissza az olaj ára – jelentette ki Kszenyija Judajeva, az orosz jegybank első elnökhelyettese pénteki moszkvai sajtótájékoztatóján. Az Oroszországi Föderáció Központi Bankja tartja magát az úgynevezett „költségvetési szabályhoz”, amely eleve 40 dolláros olajjal számol. A pénzügyminisztérium az Urals típusú orosz nyersolaj világpiaci árától függően vásárol vagy ad el külföldi valutát. Ha az ár meghaladja a hordónkénti 40 dollárt, a pénzügyminisztérium külföldi devizát vásárol a 40 dollár fölötti részből befolyó bevételekből, ha 40 dollár alá esik, akkor a kieső bevételek pótlására külföldi devizát ad el. | VG
