A BHP bányavállalat egyszeri tételek nélkül számolt profitja 6,7 milliárd dollár lett a 2017-es üzleti év végén, szemben az egy évvel korábbi 1,2 milliárddal. Az elemzői konszenzus ezen a soron 7,4 milliárdra számított. A nyereséget nagyrészt a nyersanyagárak emelkedésének köszönheti a cég, a vasérc ára például 32 százalékkal emelkedett a tárgyidőszakban, de jelentősen drágult a réz, a nikkel és a szén is. A piac nem vette rossz néven a profitelmaradást, a jelentésből ugyanis több, optimizmusra okot adat derült ki. A társaság például a korábbi 0,14 dollárról 0,43 dollárra emelte az osztalékot, a nettó adósságot 9,8 milliárd dollárral 16,3 milliárdra csökkentette, és ami a legfontosabb, bejelentették, hogy eladják az amerikai palaolaj-üzletágat.
A menedzsment a lépéssel a nagyrészvényeseknek – köztük elsősorban az Elliott és a Tribeca alapkezelőknek – enged, akik egyre agresszívebben követelték a veszteséges üzletág leválasztását. A BHP hat évvel ezelőtt, a 100 dollár fölötti olajárak idején fektetett be 20 milliárd dollárt az amerikai palaolajpiacon, ami Jac Nasser, a társaság idén visszavonult elnöke szerint is tévedés volt. Becslések szerint ma az üzletág legfeljebb feleannyit ér, de korántsem biztos, hogy ennyiért sikerül majd túladni rajta.
A palaolaj-kitermelők a jelenlegi 50 dollár alatti olajárak mellett látványosan szenvednek. A Reuters nemrég közzétett, a társaságok második negyedéves jelentésére alapozó elemzése szerint 50 dollár környékén még csak nullszaldó adódik, nyereségre e fölötti árfolyam mellett lehet számítani. Az elemzés a legnagyobb 15 amerikai társaságot vette górcső alá, amelyek összesített nettó vesztesége 470 millió dollár volt a második negyedévben, amikor a WTI átlagosan 48 dollárba került. Persze a sorok között olvasva kicsit összetettebb a kép, a 15 cégből ugyanis 9 nyereséges volt, miközben egy évvel korábban még egy ilyen sem akadt. De volt olyan vállalat is, amely 40 dolláros olajár mellett tudott nullszaldón működni. Harold Hamm, az egyik legnagyobb amerikai palaolaj-kitermelő, a Continental Resources vezérigazgatója szerint 50 dollár fölötti olajárakra van szükség ahhoz, hogy már a részvényeseknek is lehessen visszajuttatni valamennyit.
A társaságok egy része ugyan 2016 végén, illetve ez év elején fedezte a kitermelés nagy részét, ám ezen is buktak, hiszen akkor a WTI 50 dollár fölött forgott, az üzletek többségét pedig ennél alacsonyabb áron kötötték. A Pioneer Resources a második negyedévben hordónként 45 dolláron kötött fedezeti, illetve 46,59 dolláron különböző derivatív üzleteket, miközben a WTI ára 48,28 dollár volt. A társaság az idei kitermelésének 90 százalékát lekötötte, a jövő évi mennyiségnek viszont csak 50 százalékát adta el. A WTI esetében a jövő évi határidős jegyzések 50 dollár körül mozognak, miközben júniusban még 45 dollár volt az árfolyam. Mindez fejtörést okozhat a palaolaj-kitermelőknek azzal kapcsolatban, hogy most kössenek fedezeti ügyleteket, vagy várjanak a magasabb árfolyamra. Tegnap délután a WTI hordójáért alig 47,5 dollárt adtak a piacon.
