Ki eteti majd a világ növekvő népességét?

Robbanásszerű növekedés jön a világ fehérjeszükségletében, a kérdés csak, hogy melyik ország szerzi meg magának a fejlődő országok piacait. Mind a hús-, mind a tejfogyasztás terén jelentős bővülés történik majd az elkövetkező időszakban, példa erre a másfél milliárd lakosú India, ahol még mindig csak évi 5 kg az egy főre jutó húsfogyasztás. Nem véletlen, hogy a nagy mezőgazdasági országok versenyt futnak a fejlődő államok piacaiért, ebben a küzdelemben azonban a hagyományosan erős agráriummal rendelkező Európa egyre nagyobb lemaradásban van. Míg a világ többi részén fokozatosan nő az állatállomány, Európában fokozatos leépülés figyelhető meg. 

Hiába nő a világpiaci kereslet, Európában tovább csökkent az állatállomány

Beszéljenek a tények: a világ állatállományának közel 90 százaléka Európán kívül található, közel 60 százalékát ugyanis Ázsia és Dél-Amerika adja, emellett pedig jelentős még Amerika és Ausztrália termelése is. Európában viszont a tavalyi évben tovább folytatódott az állatállomány csökkenése, az elmúlt tíz évben ugyanis drasztikus visszaesés következett be szinte minden állatfaj esetében: 10 százalékot megközelítő arányban csökkent a sertések, a szarvasmarhák és a juhok létszáma is, a kecskéké pedig szembetűnően magas arányban, 16 százalékkal zuhant be. A csökkenés okai elsősorban arra vezethetők vissza, hogy az európai állattenyésztőknek egyre növekvő költségekkel és a harmadik országokból érkező importnyomással kell szembenézniük, miközben óriási nyomás nehezedik rájuk a zöldlobbi részéről is. Németországban például negyedével csökkent a sertések száma, ahogy 20 százalékkal a szarvasmarhák állománya is. Ezzel párhuzamosan drasztikus változások zajlanak a gazdatársadalomban is: az elmúlt két évtizedben 14 millióról 9 millióra csökkent az európai gazdálkodók száma, ez több mint ötmillió gazdaság (a gazdatársadalom közel 40 százalékának) elvesztését jelenti az elmúlt húsz évben. Amennyiben az agrártámogatásokat a következő évektől valóban lecsökkentik, ezzel párhuzamosan pedig beengedik az ukrajnai és a brazil importot, ez a szám tovább fog csökkenni, nem is kis arányban.

Amíg Európa leépít, az óceánon túl kilőtt a marhaállomány

A világ állatitermék-előállításának kétharmadát a tej és tejtermékek adják, míg egyharmadát a hús- és tojástermelés teszi ki. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a világon hatmilliárd ember fogyaszt napi szinten tejtermékeket, érthetővé válik a szarvasmarhatartás kulcsfontosságú helyzete. Bolygónk lakosságának tejfogyasztása átlagosan közel 10 kg-os mértékben nőtt az elmúlt években és várhatóan tovább emelkedik majd a fejlődő országok bővülő keresletének köszönhetően. Növekvő tendenciát figyelhetünk meg Európában is, hiszen a tejfogyasztás itt még nagyobb mértékben, közel 20 kg/fő pluszban nőtt. A magyarok évente közel 200 kg tejet és tejterméket fogyasztanak, amely még mindig eltörpül a dánok 400 kg-os tejfogyasztásához képest. Hogy érzékeltessük a piaci lehetőségeket: Kínában jelenleg a 40 kg-ot sem éri el az egy főre jutó fogyasztás… A világ legnagyobb szarvasmarhatartói közé egyébként Brazília, India és az Egyesült Államok tartozik, és közös bennük, hogy az elmúlt időszakban jelentősen növelték a marháik számát. Az EU éppen azzal a Brazíliával és Argentínával tervezi megkötni a szabadkereskedelmi megállapodását, ahol közel 300 millió szarvasmarhát nevelnek (míg Európában alig 70 milliót).

Sertés: Európában bezuhanás, a világ többi részén jelentős bővülés

A sertéságazatban az éves állomány világszinten meghaladta a 980 millió darabot, a legnagyobb kibocsátók közé tartozik Kína, az Egyesült Államok, Brazília, Spanyolország és Oroszország. Hogy a nagyságrendeket lássuk, a világ sertésállományának közel felét Kínában tartják, de az elmúlt évtizedben bőven 10 százalékon felüli bővülés volt az USA-ban és Brazíliában is.  Európában egyedül Spanyolországban tudott nőni az állomány, a többi EU-s országban azonban szinte mindenhol visszaesés következett be. A spanyol sertéstartásról már írtunk részletesen, de azt érdemes tudni, hogy az ottani sertéseket nagy mennyiségben takarmányozzák olcsó ukrán gabonával, kukoricából például a legnagyobb európai vásárlónak minősülnek. Az már egy másik kérdés, hogy erről mennyi információ jut el a fogyasztókhoz.

A baromfira lehetne építeni, de előbb-utóbb leköröz minket a világ másik fele 

A világ legnagyobb baromfihús-termelő országai az Egyesült Államok és Kína, ők együttesen a globális kibocsátás mintegy 35 százalékát adják. Ez az egyetlen ágazat, melyben az Európai Unió globálisan is számottevő szereplő tud lenni (10 milliárd egyeddel, melynek 60 százaléka tojótyúk). A világ többi részén viszont olyan fejlődés indult meg, mely rövid időn belül lekörözheti az európai termelést: a nagyobb szereplők közül Kínában a 20 százalékot is meghaladja a bővülés, Indonéziában pedig tíz év alatt megduplázták (!) a termelésüket és ott van még az USA vagy Brazília is. Ha az EU-s termelést nézzük, akkor ma Lengyelország a vezető baromfihús-termelő, amely az ország teljes külkereskedelmében is meghatározó ágazattá vált. Az elmúlt években Lengyelország – a hústermelés mellett – az EU egyik vezető tojásexportőrévé nőtte ki magát, évente körülbelül 10 milliárd tojást termelve. Az elmúlt években azonban jelentős nehézségekkel küzdenek a járványok miatt, csak idén már több mint 11 millió madarat kellett leölni Lengyelországban.

Zárásként pedig álljon itt egy megdöbbentő statisztika, amely előrevetíti a robbanásszerű növekedést: húsz évvel ezelőtt a kínai középosztály mindössze 2,5 millió főt tett ki, mára ez a szám több mint százszorosára nőtt, és 2030-ra várhatóan eléri a 950 millió főt, ami nagyjából az Egyesült Államok jelenlegi lakosságának háromszorosát jelentené. Ha ez a rengeteg ember mind elkezd fogyasztani, az óriási bővülést hoz a világ élelmiszer-keresletében, nem beszélve még Indiáról vagy Indonéziáról.