Nem lesz elég a korhatárt megemelni

A költségvetési törvény alapján idén 3158 milliárd forintot fordít hazánk állami nyugdíjkiadásokra. A jövőbeni kiadásokat viszont jelentősen növeli, hogy a következő öt évben a több mint félmilliót főt számláló Ratkó-generáció eléri a nyugdíjkorhatárt. Ez néhány év alatt számottevően csökkenti a hozzájárulást fizetők, egyúttal növeli az öregségi ellátásban részesülők számát, ami várhatóan a nyugdíjcélú kiadások jelentős emelkedésével jár majd. A teljes átalakítás nem feltétlenül szükséges, ehhez azonban akár több ponton is változtatni kellene a kifizetéseken.

Az egyik legkézenfekvőbb módszer a nyugdíjkorhatár megemelése. Ez a folyamat jelenleg is zajlik, és a korhatár 65 éves korig való meghosszabbításával már most jelentős összegeket spórol meg az államkassza. A további emelés azonban nem jelentene hosszú távon megoldást, az idősebb korosztályok ugyanis a fizikai munkát már kevésbé tudják hatékonyan elvégezni. Méltányossági kérdést is felvetne, ha a nyugdíjkorhatárt a születéskor várható élettartam közelébe emelnék, és egy ilyen intézkedés minden korábbinál jobban ösztönözne a járulékfizetés elkerülésére.

Nagy meglepetést keltene, ha a nyugdíjakat csökkentenék, de egyáltalán nem zárható ki ez sem. Persze nem arra kell gondolni, hogy egyik hónapról a másikra kevesebb nyugdíj jön, hanem arra, hogy például a nyugdíjemelés mértéke alacsonyabb lesz az inflációnál. A következő évek várható inflációs nyomásához képest már egy százalékponttal alacsonyabb nyugdíjemelés hosszú távon százmilliárdokat tesz ki a központi költségvetésnek.

A nettó helyettesítési ráta jelenleg 90 százalék a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint, vagyis akinek az utolsó fizetése 200 ezer forint volt, az 180 ezer forint nyugdíjra számíthat átlagosan. A nyugdíjkalkuláció megváltoztatásával azonban az első járadék mértékét a jelenleginél alacsonyabb szinten állapíthatják meg. Így a korhatárt később elérők kevesebb állami juttatással számolhatnak majd. Ha a képletszámításokat nem azonnal, hanem lépcsőzetesen vezetik be, akkor a leendő nyugdíjasoknak lesz idejük felkészülni az új rendszerre.

Az első nyugdíj megállapításakor alapszabályként az utolsó 20 évet veszik figyelembe. Ha az első járadék megállapításakor 20 helyett 25-30 vagy akár 40 évet vennének figyelembe, akkor a helyettesítési arány bizonyára csökkenne, mivel a hosszabb időszakba nagyobb valószínűséggel kerülne jövedelem nélkül töltött időszak.