Megakadhat a forint erősödése

Továbbra is több tényező együttes hatása érvényesül a forint árfolyamában. A jelentős fizetésimérleg-többletünk állandó felértékelődési nyomást helyez a forintra, amit támogat az erős növekedés és a külső sérülékenységünk csökkenése is. A régiós hangulat is kedvező, a javuló európai növekedésre sokan a kelet-közép-európai eszközök vételén keresztül fogadnak, ez pedig áttételesen segíti a forint árfolyamát is.

A mérleg másik serpenyőjében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által folytatott laza monetáris politika áll. Míg Amerikában az idén további három kamatemelés várható, és az Európai Központi Bank is kivezetheti eszközvásárlási programját, addig az MNB kitart az alacsony kamatok politikája mellett, s további nem konvencionális lazító intézkedéseket is kilátásba helyezett.

A hozamok oldaláról egyre kevésbé éri meg forintos eszközt tartani, a jegybank sikeresen leszorította a hosszú oldali kötvényhozamokat, aminek eredményeként tízéves időtávon már kevesebbet fizet a magyar, mint az amerikai állampapír. A devizák közötti hozamkülönbözet is új abszolút csúcsra emelkedett, a dollár-forint swapdifferencia elérte a 2,2 százalékot, a hozamokban rejlő különbség azonban a devizák árfolyamában kevésbé volt érzékelhető.

Összességében várhatóan továbbra is maradhat a sávos kereskedés az euró-forint esetében, de a korábbi 303–315 forintos sáv kitolódhat a gyengébb irányba, s egy 306–318 közötti sáv alakulhat ki. A dollár-forint esetében pedig a pozicionáltság és a hozamokban rejlő differencia eredőjeként a mostani szintekről inkább az emelkedés valószínűsíthető a 265–268 forintos szintek irányába.