Az euró mellett szól a magas fizetésimérleg-többlet, ami – hasonlóan a forint piacán látott folyamathoz – felértékelődési nyomás alá helyezi az európai fizetőeszközt. A monetáris politika továbbra is extrém laza, igaz, látszik némi változás a retorikában, az idei évben várhatóan kivezetik az eszközvásárlási programot, ezt követően pedig 18 hónapos időhorizonton kamatemelések is várhatók. Az európai gazdasági teljesítmény sokat javult, látszik ugyan egy kisebb lassulás, de a növekedés összességében továbbra is erős. Amerikához képest egy korábbi ciklusban jár a növekedési szakasz, sokan ennek is tulajdonítják az euró erejét.
Amiről mindenki beszél a dollár esetében, az az ikerdeficit kérdése, azaz a külkereskedelem és a költségvetés is hiányos, és sokak szerint emiatt teljesít ilyen gyengén az amerikai deviza. Az érem másik oldalán ugyanakkor a gazdasági növekedéssel továbbra sincsen nagy gond, bár a politikai bizonytalanság növekedett a kereskedelmi háború kérdésével. Amiről kevesebben beszélnek, az a jelentős hozamkülönbözet, a rövid oldali hozamok emelkedése miatt már megközelítette a 3 százalékot a swapdifferencia, azaz egyre kevésbé éri meg az eurót tartani.
A monetáris politikai divergencia is fokozódhat idén, a Fed legkevesebb két, de akár három alkalommal is emelhet az alapkamaton.
A pozicionáltság kontraindikátorként jelenleg inkább a dollár mellett szólna, sokéves mélyponton áll a dollár short és abszolút csúcs közelében az euró long pozicionáltsága.
Láthatóan számos tényező áll egymással szemben pró és kontra, az irány még egyelőre nem dőlt el, technikailag nézve 1,22–1,25 között kereskednek a devizapárral. A beszűkülésből hamarosan jöhet egy nagyobb elmozdulás, ami megadhatja az irányt.
