A török fizetőeszköz az euró ellenében átlépte a 6,2-es keresztárfolyamot, a dollárral szemben pedig az 5,4-est. A líra az idén értékének csaknem felét elvesztette, a gyengülést az Egyesült Államokkal való diplomáciai konfliktus katalizálta, de az ország alapvető sérülékenysége és a külföldi finanszírozástól való függés alapozta meg.
Tegnap felemás hírek érkeztek Andrew Brunson, a Törökországban fogva tartott lelkipásztor ügyében. Egy török küldöttség az amerikai adminisztrációval tárgyalt Brunson és a két török miniszter elleni amerikai szankciók ügyében, a hírek szerint viszont egyik fél sem akar engedni. A törökök nem hajlandók tárgyalni a lelkipásztor szabadon bocsátásáról, cserébe az Egyesült Államok nem enged sem a szankciókból, sem az Irán tiltott megsegítésével vádolt Halkbank elleni lehetséges büntetésekről.
Pozitív hírek hiányában viszont a líra védtelen a politikai körülmények változásával szemben, hisz sem a gazdaság fundamentumai, sem a jegybank nem segíti.
Mivel a török gazdaság ikerdeficites jellegén, óriási devizahitel-kitettségén és túlpörgetettségén nem lehet hirtelen változtatni, nagy szerepe lehet a jegybanknak, hogy megfékezze a devizagyengülést. A török központi bank nemcsak szerepet vállalhatna a kurzus stabilizálásában, de jelezhetne is a piacoknak, hogy képes saját szakmai döntést hozni Erdogan államfő politikai akaratától függetlenül.
Mivel a verbális intervenciónál már többre van szükség, elemzők szerint messze a leghatékonyabb lépés egy kamatemelés lenne. A közel 16 százalékos inflációval a 20 százalék körüli ráta lenne megfelelő, de pillanatnyilag csak 17,75 százalék. Ha Erdogan ezt nem engedi, vagy a jegybank nem akar a következő, szeptember 13-i ülésig várni, lazíthatja a bankrendszer kötelező tartalékainak szabályozását. A lépéssel nagy mennyiségű devizát tenne szabaddá, amivel erősíteni lehetne a lírát.
A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható
