Túl nagyra nőtt a passzív alapok vagyona
A feltörekvő piacok előtt álló legnagyobb kihívás a jegybanki likviditásbőség megszűnése, ami felgyorsíthatja a fejlődő piaci konjunktúra végét. A dollárban eladósodott országok és vállalatok nyomás alá kerültek a dollár erősödése miatt. A devizáikat a jegybankok kamatemelésekkel próbálják védeni, ami tovább lassíthatja a növekedést.
A globális politikai folyamatok, a mára több mint potenciális kereskedelmi háború is Damoklész kardjaként lebeg a már eddig is 20 százalékot eső fejlődő piaci részvények és gazdaságok felett. A másik kockázat, hogy a passzív alapok vagyona exponenciális növekedés után átlépte az 5 ezermilliárd dollárt. Néhány részpiacon már okoztak problémát
az ETF-ek, gondoljunk csak a 2015. augusztusi esésre, vagy az idei inverz VIX ETF likvidálásokra. A passzív befektetések a szélesebb piacot is átalakítják. A likviditás csökken, illetve a kereskedés utolsó félórájára korlátozódik, így egy esetleges korrekció esetén sokkal hevesebb mozgásokra számíthatunk.
Persze ezek a kockázatok nem hasonlíthatók a 2008-as válság mögött meghúzódó folyamatokhoz. A kockázatos piacok természetéhez hozzátartozik, hogy időről időre visszaesnek, tíz éve viszont a kockázatmentesnek gondolt piacok hordozták a veszélyt. A szabályozók, hitelminősítők, bankok és a tőkepiac egyéb szereplői viszont elvégezték a házi feladatukat, ezért a pénzügyi rendszer ma sokkal ellenállóbb egy piaci sokkal szemben.
