Nem az a kérdés, hogy lesz-e nyugdíjunk vagy sem, hanem, hogy mennyi – állítja Kiss J. Ervin, a Quantis Consulting Zrt. országos hálózati igazgatója. A szakember kifejtette, aktív kereső éveinkben 50-60 millió forintot kellene felhalmoznunk nyugdíjcélra, hogy az életszínvonalunk ne változzon öregségünkre. Miközben a hazai átlagbér már meghaladja a 200 ezer forintot, az öregségi nyugdíjasok 90 százaléka jelenleg sem kap ennél többet.
Az elmúlt tíz évben kinyílt az olló a nettó átlagbér és az átlagnyugdíj között, tavaly már csak az átlagkereset 58 százalékát érte a nyugdíjak átlagos összege.
A fiatalok egyre később állnak munkába, és egyre tovább élünk, ezáltal az aktív keresői életkorszakasz leszűkül, miközben a társadalom gyorsan öregszik: 050-re négy keresőre hat eltartott jut majd, ez pedig beboríthatja az állami, felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszert.
Fotó: Kallus György
Időskori biztonságunkat, jólétünket tehát öngondoskodás révén biztosíthatjuk be, ehhez viszont tudatosabban kell a pénzügyekről gondolkodnunk Kis szerint.
A legfontosabb, hogy kezdjük el minél előbb a nyugdíjcélú megtakarítást, mivel a tőke = idő x pénz, ezért halogatás sokba kerülhet nekünk.
Ha huszonöt éven keresztül százezer forint nyugdíjkiegészítésre vágyunk, akkor ehhez 30 évesen havonta még csupán 18 000 forintot kell félretennünk, 40 évesen már ennek több mint kétszeresét, 39 000 forintot, ha pedig csak 50 évesen kapunk észbe, akkor már 95 000 forintról kellene lemondanunk a nyugdíjig minden hónapban.
Az időnek tehát nagyon nagy szerepe van, emellett a szakértő azt is javasolja, hogy használjuk ki a nyugdíjcélú megtakarításokkal elérhető állami adókedvezményeket, amivel összesen maximum 280 000 forint adójóváírást kaphatunk.
A nyugdíjcélú megtakarítási formák közül a szakértő a nyugdíjbiztosítást tartja a pénzpiac jelenlegi legvédettebb megtakarításának, mivel az abban összegyűlt tőke nem inkasszálható, nem perelhető, nem zárolható és nem végrehajtható.
Hazánkban még nem viszik úgy a képeket, mint a cukrot
Magyarországon nem igazán veszik a képeket, műtárgyakat, pedig globálisan ez egy hallatlanul prosperáló iparág – mondta Gajzágó György, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia igazgatója. Kifejtette, a háború utáni, a kortárs műtárgyak árindexei folyamatosan nőnek, míg a többi, például a 19. századi vagy modern műtárgyak hozamai az előbbiekhez képes jóval alacsonyabbak.
Fotó: Kallus György
A nemzetközi kortárs aukcióspiacon a 2000-es évek elején évi több mint 10 ezer műtárgyat adtak el, ez napjainkra megközelítette a 70 ezer darabot. Hazánkban nem igazán vásárolnak, az igazgató ezzel kapcsolatban három jellemző sztereotípiát említett:
„Ezek közül egyik sem igaz” – hangsúlyozta Gajzágó György. Az igény szint ugyanis megvan, a szükségletét mégsem érzik, hogy művészetet vásároljanak az emberek. Szerinte több tízezer olyan ember van Magyarországon, aki ezt megtehetné, de mégsem teszi, pedig ez egy 100 milliárdos piac.
