Árupiaci nyomás a feltörekvő devizákon

A feltörekvő piacok devizái nemcsak közvetlenül a globális lassuláson veszítenek, de a csökkenő árupiaci kereslet és a lejtőre került árak közvetve is erősítik a folyamatot. Bár a Nordea szakértői nem számítanak összeomlásra az alapanyagárakban, a konszenzus mérséklődő keresletet, alacsonyabb árakat vár.

Az olajárak esésére az orosz rubel, a mexikói pezó és a kazah tenge reagálhat a leghevesebben, a chilei pezó, a brazil reál és a perui sol a fémek árának ingadozására érzékeny. Chile és Peru kimagasló rézexportját tekintetbe véve az összefüggés nem meglepő. Ha az amerikai–kínai kereskedelmi megállapodás eredményeként Kína az Egyesült Államoktól több szóját venne, azzal Brazília és Argentína pozícióit rontaná.

Több feltörekvő ország stratégiája volt az elmúlt években, hogy­ csökkentse függését az árupiaci­ volatilitástól. Ezek a makro­pru­denciális intézkedések azonban csak egy adott pontig lehetnek sikeresek, így amíg az olajárak 60 és 85 dollár között mozogtak, a rubelt jól védte a megemelt devizatartalék, de amikor a kurzus 60 dollár alá csúszott, az már megindította a lejtőn.

Az elemzés négy sérülésnek kitett devizát azonosít. Az első a kínai jüan, amely túlvetté vált a kereskedelmi tárgyalásokról érkező optimista hírek után. A megállapodástól még messze vagyunk, ezért a következő hatvan napban a jüan nagy ingadozásokkal gyengülhet, a helyzeten a gazdasági lassulásra utaló makroadatok is ronthatnak.

A rubel a Moody’s felminősítésének, a Fed vártnál lassabb kamatemelési ütemének és a vámalku közeledtének reményére kifejezetten erősödött, miközben az olaj árfolyama is a pszichológiai fontosságú 60 dolláros szint felett stabilizálódott. A javuló gazdasági mutatók és a hangulati tényezők az orosz részvények és kötvények agresszív vásárlására késztették a külföldi befektetőket. A deviza azonban mindezek ellenére felkerült a veszélyeztetettek listájára, mert a szakértők szerint a piac megfeledkezik az Oroszországot sújtó szankciók hatásáról, s azok közeljövőben várható kiszélesítéséről.

A lengyel fizetőeszköz esetében az elemzők megállapítják, hogy az erősebb dollár tendenciózusan magával hozza a zloty gyengülését. A lengyel gazdaság az exportja révén szinte azonnal reagál az európai lassulásra, a jegybank pedig nem tervez kamatemelést a közeljövőben, ami erősíthetné a devizát. Mivel az áramárakat a 2018-as szinten befagyasztották, az importált árnövekedési ütem pedig csökken, az infláció várhatóan nem kerül a jegybank által várt szint fölé.

A román lej egyik fő kockázati elemeként a piacra sokként ható különadókat említi a Nordea. Különösen a bankadó bevezetése gyengítette a részvényárakat és a devizát, mivel ez az új adó a Robor pénzpiaci kamatlábhoz van kötve, s a bankokat fokozott kockázatnak teszi ki, ha akár a növekvő infláció, akár a volatilis devizakurzusok hatására a Robor hirtelen megemelkedne. Románia megítélését ikerdeficitje mellett az unióból érkező gazdaságpolitikai kritikák is rontják, miközben a jegybank mozgástere is erősen korlátozottnak mondható.